„Jól van, jó és hű szolgám…”
Egyre kevesebben vannak közöttünk olyanok, akikre igaz a címbeli bibliai idézet (Mt 25,23), de Karsai Mihályra, vagy ahogyan mindenki hívja, Miska bácsira, a Nyíradonyi Református Egyházközség gondnokára különösen is ráillik az Ige szava. 1944- ben született református családban, hat testvérrel együtt nőtt fel. A presbiter és gondnok családfő máig időtálló normákat adott tovább a gyermekeinek: szolgálni Istent és az egyházat.
Tanulmányai és a munkás évek megkezdése után fiatalon választották meg presbiternek Karsai Mihályt. A hívást alázattal fogadta, és nem volt rest tanulni az idős gyülekezeti tagoktól. Az aktív évek és a megfeszített munka azonban odáig vezettek, hogy 1985 januárjában szívinfarktust kapott. Válságos állapota ellenére felgyógyult, visszakapták szerettei és a gyülekezete. Fél év alatt felerősödött és fogadalmat tett: hálával szolgál Istennek, amiért visszahozta a halál torkából.
Nem volt olyan vasárnap, istentisztelet, ünnep vagy egyházi rendezvény, ahol ne lett volna ott. A nyíradonyi gyülekezet megmaradása mások mellett Miska bácsinak is köszönhető. 1997-ben, épp hogy felépült a templomtorony, megválasztották gondnokká, és a gyülekezet pénztárosi teendőit is rábízták. Rendületlen hűséggel és ellentmondást nem tűrő szeretettel szolgálta Istenét és egyházát. Gondnoksága alatt szinte teljesen megújult és átalakult a gyülekezeti központ. Szorgos, dolgos, hűséges és példamutató élete az utókornak is mintaként szolgálhat.
Egészsége meggyengülése miatt idén januárban mondott le gondnoki teendőiről. Búcsúzása alkalmából a következő áldó igével köszöntötte a gyülekezet: „Vénségetekig ugyanaz maradok, ősz korotokig én hordoztalak! Én alkottalak, én viszlek, én hordozlak, én mentelek meg!” (Ézs 46,4)