Reformátusok Lapja

Rovatunk a mindennap közösen olvasott Ige mellé kínál bibliaolvasó és -értelmező útmutatót, emlékeztető gondolatokat és magyarázó lelki táplálékot. Ezen a héten Steinbach József református lelkipásztor, a Magyarországi Református Egyház Dunántúli Egyházkerületének püspöke osztja meg velünk gondolatait.

A jelentkezésen töprengőknek üzenem: ne adják fel a céljaikat csak azért, mert akadályokba ütköznek. Ne féljenek segítséget kérni, hiszen az ösztöndíjprogramban olyan lehetőségek is megnyílnak, melyekre nem is gondolnak – mondja Opauszki Péter, a Nyilas Misi Ösztöndíjprogram egyik nyertese.

Aki veszi a fáradságot, átnézve ezt a mennyiségben és minőségben egyaránt meggazdagodott gyűjteményt, csodálatos lelki-szellemi időutazáson vesz részt. Az Ószövetség kora, a középkor, a reformáció üzen nekünk elévülhetetlen értékeivel. A századok során minden változás között a gyülekezet éneke képviselte és őrizte a lényeget, az állandóságot: „Tebenned bíztunk eleitől fogva!”

A missziói lelkület és gyakorlat megerősítése érdekében a lelkészi életpályamodell bevezetéséről, az egyházközségek jogi és működési rendszerének felülvizsgálatáról és a hitoktatás gyülekezetekbe csatornázó erejéről beszélt a XV. Zsinat kétnapos ülésén Balatonszárszón Balog Zoltán püspök, lelkészi elnök.

A hetvenhárom év után megjelent új kiadvány első fele a hagyományos törzsanyagot tartalmazza, a zsoltárokat kiegészítve egyéb zsoltárdicséretekkel, ezt követik a dicséretek, amelyek az ünnepek és az egyházi év énekei. Egy harmadik rész tartalmazza a bibliaköri énekeket, ahol a legtöbb új darab található.

Hálaadó istentiszteletet tartott új templomáért a Pesterzsébet-Szabótelepi Református Egyházközség. Az épület „alapgondolata, hogy olyannak kell lennie, mintha az alja a földből nőne ki, a teteje pedig az égből ereszkedne alá” – mondta annak idején Makovecz Imre építész. E gondolat az Összetartozás-templom megjelenésére is igaz.

A teremtés hetének célja kiemelt figyelmet szentelni a teremtett világ sérülékenységének, megóvásával kapcsolatos feladatainknak, a Szentírás azon üzeneteinek, amelyek a felelősségünkről szólnak – tudatja Szűcs Boglárka, egyházunk Ökogyülekezeti Mozgalma referense.

A teremtett világban élő földműves és állattenyésztő igyekszik belesimulni természetes környezetébe, mert belőle él, és ki van szolgáltatva az időjárásnak. „Magától terem a föld…”, mondja Jézus a vetésről szóló példázatában. Tanítja, a termést, a gyümölcsöt nem mi alkotjuk: csoda az, Isten ajándéka. Mi csak előkészíteni, munkálni tudjuk, és imádkozva várni, eredménye legyen fáradozásunknak.

Az imádság a lélek beszélgetése Istennel, azzal az Úrral, aki magát a lelket teremtette. E belső párbeszédben az ember a Teremtőjéhez fordul, megosztva vele vágyait, kérdéseit, örömeit, fájdalmait. A kommunikáció formája lehet kérés, könyörgés, hálaadás, dicséret vagy magasztalás. Az imádság e heti gondolatait osztjuk meg, amelyek az Istennel való kapcsolat mélyítésére hívnak.

A Biblia közös olvasása Isten üzenetének mélyebb megértését segíti, közösségi élményt nyújt, erősítve a hívők kapcsolatát. Az együtt töltött időt gazdagítják azok az elmélkedések, melyek közös gondolkodásra ösztönöznek. A heti bibliai szakaszhoz Hodossy-Takács Előd írt jegyzetet, mely értékes iránymutatást ad a szöveg jobb értéséhez.

Ravasz László életét és munkásságát három jól elkülöníthető szakaszra oszthatjuk. Az erdélyi évek 1921-ig, a dunamelléki püspökség bő negyedszázada 1948-ban történt lemondatásáig, a kommunista államhatalom alatt megélt ugyancsak 27 év, benne az '56-os forradalommal. Síremlékén a következő Ige olvasható, mely jól összefogja az ő portréját: „Nekem az élet Krisztus.”

Őstehetség volt, egyúttal tehetséggondozó is. Kereste az egyház szolgálattevőiben az isteni áldásokat. Nem röptette föl önmagát elérhetetlen magasságokba, hanem egy elemi iskola tehetséges tanítóját vagy egy jól prédikáló segédlelkészt ugyanúgy megbecsült, segített, mint azokat, akik már teljes díszben ott álltak előtte – jellemzi Ravasz Lászlót Bogárdi Szabó István volt dunamelléki püspök.

A bibliai bölcs szerint az életünkben mindennek megvan a maga ideje. A Szentírásban a kronosz és a kairosz is szerepel: a kairosz a rendelt, a különleges idő, amely valamire adatik nekünk, a kronosz pedig a telő-múló idő, amelyben éljük az életünk. Ily módon mindennek megvan az ideje, de nekünk kell eldöntenünk, mikor és minek jött el az órája.

Ravasz Lászlót hétköznapi emberként ismerhetjük meg: a püspök „rendkívül közvetlen, kedélyes csevegő, semmi sincs benne a magasan lakó, komor tudósból, előadása, megjegyzései telve diszkrét, esszenciás humorral” – írta 1926-ban a Budapesti Hírlap, a korszak egyik legjelentősebb napilapja újságírója.

Nekem a fotózás töltekezés is, noha fárasztó, megannyi élménnyel párosul – vallja Derencsényi István fotóriporter. – Az ember lényegét nem lehet messziről megmutatni. A fotósnak együtt kell élnie a történettel, eggyé kell válnia az őt övező atmoszférával, így a kép láttán azt érezheti a néző, részese az eseménynek.

Szomorú sorsuk volt Izráelben a fogyatékkal élő embereknek. De úgy tűnt, hogy Aszáf nem sokat törődött ezzel. A szája mindig nevetésre állt, a szeme csillogott a huncutságtól, és agyát egyre csak valami viccen törte. Kébár sokszor el is felejtette, hogy a barátja nem tud járni. De most, ahogy Aszáfra nézett, rá is ránehezedett a súly, amelyet a barátjának nap mint nap hurcolnia kell.

A 36. Spar Budapest Maraton Fesztiválon az Ökumenikus Váltó tagjai szombaton 4x2 kilométert teljesíthetnek, vasárnap a maratoni távot futhatják le egymást váltva. Az Ökumenikus Segélyszervezet idén harmincéves, ez plusz aktualitást ad a váltónak. Gáncs Kristófot, a szervezet kommunikációs igazgatóját kérdeztük.

– Mint egy régi fajta mérleg: a két serpenyő egyikében a családi élet, a másikban a lelkipásztori szolgálat. A mérleg nyelve ritkán van egyensúlyban. De bármilyen nagy a teher az egyik vagy a másik serpenyőben, ha erősen áll a mérleg a szilárd alapon, megtalálja az egyensúlyt. Amolyan „billegős mérleg” vagyok én is, de az alap, Jézus Krisztus megingathatatlanul áll, megtart.