FELFELÉ MINDIG VEZET ÚT

Balog Zoltán a zsoltáros szavaival imádkozva kezdte: „Uram, ne feddj meg haragodban, ne ostorozz indulatodban. Kegyelmezz, Uram, mert elcsüggedtem, gyógyíts meg Uram, mert reszketnek tagjaim. Lelkem is csupa reszketés, és te, Uram, meddig késel? Fordulj hozzám, Uram, mentsd meg életemet. Ámen.” (Zsolt 6,2–5a)

Ezután a püspök Jób könyvéből olvasta a második részt, amelyben a Sátán rosszindulatú fekélyekkel veri meg Jóbot, ő mégis feddhetetlen marad, és hű az Úrhoz. „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell tudni fogadni” – mondja Jób ebben a helyzetben a feleségének. Jób három barátja pedig elment hozzá, és hét nap és hét éjjel ültek mellette szó nélkül osztozva a fájdalmában.

Ehhez kapcsolódva Balog Zoltán emlékeztetett minden keresztyén testvért, hogy amikor ledönt a betegség, megállít a veszteség, jön a pusztulás, elnyel a halál, és nincs tovább hova előremenni, akkor az igaz barátok, mint Jób barátai, együtt szenvednek a szenvedővel. Arra intett: nekünk, keresztyéneknek most ez a feladatunk, amikor betegekkel, gyászolókkal, nélkülözőkkel találkozunk: „sírni a sírókkal”, hogy ha majd eljön a gyógyulás, az új kezdet, a megvigasztalódás ideje, akkor együtt tudjunk örülni. A püspök szerint „ez a különös idő, amibe az egész világ került” nekünk, keresztyéneknek azt üzeni, hogy maradjunk együtt. Feladatunk együtt maradni a másik emberrel, a közösségben, akkor is, ha most sokkal több választ el, mint egyébként.

– Ne engedd szembefordítani magad azokkal, akik potenciális veszélyforrások, mert másként gondolják, másként viselkednek ezekben a nehéz időkben. Felebarát, ember, testvér. Vállald a terhét, fogd meg a kezét, ha másként nem lehet, telefonon is lehet kezet fogni, üzeneten keresztül is lehet őrizni a közösséget – mondta Balog Zoltán. Hozzátette, hogy a mi dolgunk nemcsak önmagunk őrzése, de mások segítése is, ezért mutassuk meg együtt a világnak Isten szeretetét, minden látszat ellenére.

– Van, amikor nincs tovább előre, de felfelé mindig vezet út. Ez az advent azt üzeni, minden advent azt üzeni, hogy emeljétek fel a fejeteket, ti, akik a sötétségben, a félhomályban, a szürkeségben ültök, emeljétek fel fejeteket, nyissátok ki szemeteket, nyissátok meg életeteket, mert a teremtő és szabadító Isten ebben az adventben is tud olyan ajándékot adni, amely kiemel a bajból, a nehézségből. Közel van, érkezik – adventus –, következik az Úr érkezése. Csak vedd észre, indulj el te is, ha nem megy előre, akkor felfelé – zárta igehirdetését a püspök.