„…akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál…” – nem véletlen, hogy ennek az igeversnek a helye (Róm 8,28) olvasható a Mádi Református Egyházközség pecsétjében. A települést nem kímélték a századok: volt itt pestisjárvány, sáskajárás, előfordult, hogy a falu porig égett, és a szőlőtermesztők által rettegett filoxéravész sem kerülte el a helyi dűlőket.

– Az itteni reformátusoknak három templomot kellett emelniük történelmük során, ezt a most látható harmadikat pedig egy tűzvész után újjá kellett építeni. De az emberek itt nem ijednek meg a munkától, a feladatoktól, össze tudnak fogni – mondja Tar László Péter. A lelkipásztor azt is elárulja, ma másféle kihívásokkal néz szembe a kétszázhatvanhat tagú közösség: a fiatalok elvándorolnak innen. A gyülekezetben ugyan minden korosztály jelen van, de a húsz és negyven év közöttiek többsége nagyobb városokban tanul tovább, kezdi el pályáját. Azokon a hétvégéken, amikor hazalátogatnak, eljönnek a templomba, de a hétköznapokon nincsenek jelen.