Csak csendben, a leghalkabb sóhajunkkal kérünk: ülj ide mellénk! Bár szeretnénk eléd borulni, teljes valónkat hálával kezedbe simítani, ez most nem megy. Csak kiborulni tudunk, háborgunk kérdéseinkkel, lázadozó szívünkkel, a rengeteg miérttel és váddal a gondolatainkban. Ezért kérjük, hogy most csak ülj velünk együtt, és hadd nyugodjunk meg a jelenlétedben! Békességre vágyunk, és tudjuk, hogy ezt csak tőled kaphatjuk meg. Nem baj, ha nem válaszolsz, nem haragszunk azért, mert sok dolgot nem értünk. Tudjuk, hogy felénk jössz a vízen, odasétálsz mellénk a körülményeink háborgása között, és amíg mi berángatnánk a hajóba, azt vesszük észre, hogy átértünk a túlsó partra. Ez a túlsó part a mi reménységünk. Kérjük, ülj mellénk, és nyugtass meg, hogy veled bizton odaérünk.

Ámen.