Egymásra utalva
Kiss Gy. Csaba Széchenyi-díjas művelődéstörténészt leginkább az foglalkoztatja, hogyan tudja átplántálni az összetartozás gondolatát a következő nemzedékbe itt, Közép-Európában. A nemzeti önismerethez elengedhetetlen a szomszédos országok kultúrájának ismerete, hiszen a kettő szorosan összekapcsolódik. Ezen az úton azonban még sok lépést kell megtennünk. A nemzetközileg is elismert kutatóval közép-európaiságról, életpályájáról és személyes hitéről beszélgettünk.
Fél évszázados tudósi, tanári, közírói munka után jólesik számot vetni, visszatekinteni az út elejére.
Egész életemben történelemmel és irodalommal szerettem volna foglalkozni, és örülök, hogy ez megadatott. Tanulhattam, alkothattam, sőt, most már hosszú tanári pályám eredményét is láthatom a következő nemzedék életében, tudományos munkáiban. Ha a kezdeteket nézem, mindig hálával emlékezem meg az indulásom helyéről, a budai 11. kerületről és dunapataji nagymamámról, akinek a református örökségemet, hitemet és szellemiségemet köszönhetem, még bizonyos történelmi tudatot is.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!