Mindig úgy gondoltam, hogy sokat tanulhatunk eleinktől, ahogyan felénk mondják, a „régi öregektől”. Ezért is szeretek megsárgult újságokat, megkopott könyveket olvasni – no meg azért, mert bármilyen furcsán hangzik is ez a XXI. században, a lapszerkesztéssel, újságírással kapcsolatban is sokat lehet belőlük tanulni. A korabeli újságok és könyvek azért is lehetnek fontos információforrások, mert a történelmi cselekmények résztvevőitől, szemtanúitól értesülhetünk az egykori történésekről és azok kortársi értékeléséről.

Manapság megint a világtörténelmet befolyásoló és a mi életünket is meghatározó események zajlanak körülöttünk. Elég, ha csupán kettőt említünk ezek közül: a koronavírus-világjárvány és az ukrajnai háború. Elgondolkodtató lehet, hogy évek, évtizedek múlva miként emlékszünk majd rájuk, és miként tekintenek majd vissza ezekre a történésekre azok, akik nem voltak résztvevők és szemtanúk.