Számos hívő emberre tekintek úgy, mint akiknek az életén át Isten szeretete tanított engem. Ilyen az az asszonytestvérünk is, akit én már súlyos gerincbetegen ismertem meg. Ahogyan betegségét, fájdalmait hordozta, példát mutatott nekem. Nem tévedtem, neki is Jézus adott erőt, aki a címben idézett szavakat mondja Pál apostolnak a 2Kor 12,9-ben.

Negyvenéves koráig átlagos vallásos életet élt, Isten nélkül hozta meg döntéseit. Akkor szanatóriumba került. A szobatársa olvasott neki a Bibliából, és csendeshétre hívogatta. Később el is ment egy ilyen lelki hétre, és ott meglátta a bűneit. Akkor értette meg, hogy az Isten nélküli életének csak csőd lehetett a következménye.