A szomszédunkban váratlanul kitört, döbbenetes háború második napján diakónus feleségem elém áll és közli, hogy ő segíteni szeretne a magyar határon át ide menekülőknek. Önkéntesekkel adományt gyűjtenek a gyülekezetben, a helyi gyógyszertár egészségügyi felszereléssel, gyógyszerekkel segít. Az óvodánk kisbuszával tervezett 270 kilométeres utazásra egy menyasszony és egy egyetemista lány jelentkezik. Elindulnak a február végi hidegben síró, magába roskadt felnőttek és gyerekek támogatására, étellel, meleg itallal, gyógyszerrel, gyümölccsel, Isten Igéjével és emberi szóval. Csoda csodát követ, és a három törékeny nő szolgálata valóban az elesettek megsegítésévé válik.