Diákkoromból emlékszem valamelyik stilisztikaleckémnek erre a kifejezésére, hogy: anyaggyűjtés és vázlatkészítés. Akkoriban nem sokat értettem belőle, azután vagy azóta azonban megtanultam egy nagyon fontos dolgot. Ami tervezetten, az szervezetten. Tervkészítés nélkül igazi eredményt felmutatni ritkán lehet. Egy nagy evangelizációt végrehajtani csak úgy, hűbelebalázs módjára nem lehet. Amiként a helyes nemzetgazdálkodásnak megvan a maga terve, ugyanúgy az erőteljes és céltudatos evangelizációs szolgálatnak meg kell lennie a maga tervének.

[...] Lehetetlen, hogy ellentétes gondolkodású, a döntő kérdésekben különböző felfogású szolgák végezzék a munkát. Nem szabad elfelejtenünk, hogy nem mindenki evangelista, még ha egyébként jó igehirdető is, és nem mindenki szervező, még hogyha nagyon kedves, áldott eszköze is egyébként az Úrnak. Egy ilyen szolgálatnál teljesen félre kell tenni a személyi szimpátiát és antipátiát, az egyéni, sőt a gyülekezeti vagy közösségi érdeket is. És csak az a szempont dominálhat, hogyan, milyen erők és lehetőségek figyelembevételével lehet átütőbb erejűvé tenni a szolgálatot.

Az evangelizáció előkészítése rendkívül fontos. Itt két komoly lehetőséget kell figyelembe venni. Az egyik a belső, a másik pedig a gyakorlati előkészítés. A belső előkészítés az imaközösség. Ha azok, akik az evangelizációban tevőlegesen, vagy mint annak a hordozói, részt vesznek, nem találnak alkalmat arra, hogy legalább alkalomszerűen, de még inkább rendszeresen együtt imádkozhassanak, akkor nem várható egységes, erőteljes szolgálat. A külső előkészítést modern nyelven propagandának nevezzük. Plakátok, sajtó útján való felhívás, röplapok osztogatása. Az utcamisszió szerves előkészítése az evangelizációnak, de nem nevezhető csupán propagandának, mert már önmagában is evangelizáció.