Korunkat az iskolai (és kisebb mértékben az óvodai) nevelés elhúzódó válsága jellemzi, mindig más összetevője felszínre kerülésével (a munkabérek méltatlanul alacsony volta, a tantervi szabályozás problémái, az intézményi működés nehézségei: az épületek fenntartása, a túl sok vagy túl kevés jelentkező, a csoportok létszáma – vagy akár a menzás étkeztetés hiányosságai). Lévén mélyebb válság tünetei, megoldásuk kapcsán sokszor parttalan, sehová sem vezető társadalmi vita bontakozik ki, és az egyes területeken végrehajtott változások általában nem hozzák meg a kívánt eredményt.

A háttérben húzódó mélyebb problémák közül néhány egymással – és missziós elkötelezettségünkkel – szorosan összefüggőt emelnék ki: a gyermekek társadalmi „elkülönítésének”, a hagyománytiszteletnek és a hierarchiának témáját.