Mikor hallott először Jézusról?

Gyerekkoromban. Magyarkirályfalván születtem, vallásos nevelést kaptam. Szüleim annak ellenére kötelezővé tették nekünk, hogy részt vegyünk a vasárnapi istentiszteletek előtti gyermekalkalmakon, hogy a kommunizmus alatt Romániában sem nézték jó szemmel ezt. Szigorú lelkészünk volt, de nagy hatással volt rám.

Ami kötelező a gyereknek, azt nem biztos, hogy teljes szívből akarja ő is.

Igaz, de mi szívesen mentünk. Ott hasonló korú gyerekekkel találkoztunk, nem éreztük rosszul magunkat. Hangosan énekeltünk. A mai napig emlékszem rá, hogy a hittanórát mindig a Fel, barátim, drága Jézus kezdetű dicsérettel indítottunk. Csak úgy harsogták a gyerekek, a mai napig itt cseng a fülemben.

Gyermeki hite mikor és hogyan alakult át felnőtt, komoly hitté?

Csak jóval később. Férjhez mentem egy katolikus férfihez, akit egyáltalán nem érdekelt a vallás. Nagy erőfeszítésembe került, hogy néha elmehessek templomba. A fiunkat az íratlan törvények szerint katolikusnak kellett volna keresztelnünk, de ezt nem hagytam, református lett. Mondván, hogy neki szavalnia kell a templomban, többször eljutottam istentiszteletre. 1990-ben Magyarországra, egy dunántúli faluba költöztünk, ahol csak mi ketten voltunk reformátusok.

A katolikus templom melletti házat vettük meg, és nekem minden vasárnap nagyon fájt, amikor megszólaltak a harangok. Nekem a harangszó azelőtt az ünnepet jelentette, felemelő volt hallgatni, ott viszont nem engem hívogatott. Nyolc évvel az átköltözésünk után meghalt a férjem. Ahhoz, hogy az ember hitre jusson, hogy Isten felemelje, egyszer mélyre kell kerülni. A férjem elvesztése nagy trauma volt, de utána sem hagytam abba Isten keresését. Amikor újra férjhez mentem, minden megváltozott. Körmendre költöztem, ahol már rendesen tudtam templomba járni, itt sokszor megérintett a lelkészünk, Szabadi István prédikációja. Felfedeztem az internetet, és az ott hallható-látható prédikációkat is. Hat-hét éve annak, hogy Isten kiemelt a mélységből. Bár az ember keresi Istent, de állítom, hogy ő talál meg előbb minket.

Mi változott meg az életében azután, hogy Isten megtalálta önt?

Rengeteg minden. Tényleg igaz az, hogy ilyenkor új szívet kapunk tőle. Az embernek le kell tennie a bűneit Jézus lábához, máskülönben nincs újjászületés. Amikor az ember megkapja azt a felszabadító bizonyságot, hogy megbocsáttattak a bűnei, utána igyekszik azokat nem újra elkövetni. Egyszerűen az Úr kezébe teszek le mindent. Megtérésem óta szeretném, ha mindenki érezné azt, amit én, ha másoknak is át tudnám adni ezt, és szeretném, hogy minél többen ismerjék meg Jézust.

Tesz is ezért?

Igen. Elsősorban is szoktam beszélni Jézusról, és elmesélem a megtérésem történetét is annak, akin látom, hogy nyitott erre. Sokszor veszek imádságos- és áhítatoskönyveket, és odaadom valakinek, akiről tudom, hogy szüksége lehet rá. Reggelente bibliai Igéket, prédikációkat szoktam ajánlani és küldeni az ismerőseimnek az interneten, valamint elkezdtem lefordítani román nyelvről Richard Wurmbrand zsidó származású evangélikus lelkész prédikációit, tanúbizonyságait is, mert magyarul még nem találkoztam velük.

Korábban az egészségügyben és a szociális szférában dolgozott, az elmúlt években viszont már inkább mézeskalács-készítéssel foglalkozik, egy kiállításra korábban a körmendi református templom makettjét is elkészítette mézeskalácsból.

A férjem halála után kezdtem el foglalkozni a mézeskaláccsal. Sokat voltam egyedül otthon, kellett valami, ami lefoglal. Elkezdtem sütni, jött az advent, a karácsony, én pedig ezt adtam ajándékba mindenkinek. Nagy sikere lett, én pedig részben magamtól, részben tanfolyamokon képeztem tovább magam. Ma már egész nap mézeskalácsokat sütök, miközben igehirdetéseket hallgatok az internetről. Sokszor adok hálát Istennek azért, hogy olyan foglalkozást adott nekem, amelyben így ő is benne van.