A vérré vált folyó

– Errrcsike! Errrcsike! Gyerrre te is ugrrrálni! – kiáltott oda Edömér Ercsikének, a szépséges békalánynak, aki a szomszédos tavirózsa széles levelén napozott.

– Ugyan, hagyd! – rántotta meg a vállát Nemere, Edömér barátja. – Nem foglalkozik velünk. Erik valami horrortörténettel kábítja. Teljesen el van ájulva tőle.

– Horrortörténettel? – csodálkozott Edömér, mert Eriket egyáltalán nem olyannak ismerte, aki ijesztgetné a lányokat. Egyébként is, már igencsak kinőtt az ijesztgetős korból. Talán egy hónappal is idősebb lehetett náluk, úgyhogy nem tartotta poénnak, hogy vízbe lökdösse a lányokat, vagy jól lefröcskölje őket. Helyette inkább elegánsan odaúszott hozzájuk, és hosszan beszélgetett velük. Legszívesebben a Bibliáról, az emberek szent könyvéről mesélt. Mert Erik felmenői között volt levelibéka is. Azt meg mindenki tudja, hogy a levelibékák tudós népség, még azt is képesek megmondani, milyen időjárás várható. Erik leveli őse valami paplakban szolgált, egy befőttesüvegben lakott az ablakpárkányon, a nappaliban. Úgyhogy gyakran hallotta a bibliai történeteket, amelyeket a lelkész mesélt a gyerekeinek. Csak aztán a leveli ős meglátott az ablakból egy csinos kis varangyot, és amikor lehetősége volt, meg sem állt a tó partjáig. De a bibliai történeteket nem felejtette el. Elmesélte a gyerekeinek, az unokáinak, aztán azok is továbbadták. Úgyhogy Erikről nehezen volt elképzelhető, hogy rémtörténetekkel ijesztgesse a lányokat.

– Tényleg horror? – kérdezte újra Edömér két guggolás közben, mert gyorsúszó versenyre készültek, arra melegítettek be Nemerével.

– Ja, ja, olyasmi – bólogatott Nemere. – Rögtön az elején azzal kezdi a sztorit, hogy volt valami hatalmas folyó, messze délen, de akkora, hogy tán az a világ leghosszabb folyója. Vagy majdnem a leghosszabb. De ez mindegy is, mert akármilyen hosszú volt is, a vadvízi úszóversenyeknek befellegzett, mert egyszer csak vérré vált a víz a folyóban.

– Vérrrrréééé? – brekegte undorodva Edömér. – Hát ez nagyon undi…

– Az bizony – válaszolt Nemere. – Én is itt sokalltam be. Mert mi az már, hogy egy egész folyó vérré változik? Ez még horrorfilmnek is kemény, nemhogy valóságnak. Mert képzeld – hajolt Edömér füléhez Nemere, mintha csak suttogni akarna, persze ugyanolyan hangosan brekegett, mint az imént –, azt mondja Erik, hogy mindez valóban megtörtént. Valami Mózes idejében, Egyiptomban. De mindegy is – legyintett végül –, én ebből úgysem hiszek el egy szót sem! Még hogy vérrel teli folyó! Teljességgel lehetetlen. Sokkal értelmesebb dolog gyorsasági úszóversenyt rendezni, mint ilyen ostoba történeteket hallgatni.

– Úgy, úgy, ahogy mondod – kontrázott rá Edömér, és már ugrott is be a tóba, hogy egy erős lábtempóval Nemere elé vágjon.