Felséges Isten! Szárazságtól, aszálytól megsárgult mezőink, zörgő torzsákkal teli kertjeink szomjazzák az esőt; erdőtüzektől megbarnult levelű, fekete törzsű, csonka fák sírnak az égi áldásért! Könyörülj, Istenünk! Kiapadt vízforrásokkal, pocsolyává silányult gyönyörű tavakkal, mocsarasodó folyókban elpusztult állatokkal könnyek nélkül sír a természet utánad, Istenem! Könyörög ez a teremtett világ, hogy ne tekints az emberi mulasztásokra, bűnökre – mi csak elvenni és kizsákmányolni tudtunk –, hanem a te alkotásodra, erre a világra, amelyre egyszer azt mondtad, hogy „igen jó”. Számlálhatatlanul sok a vétkünk, Urunk! Könyörülj bűnbocsánatodra és áldásodra szomjazó, a hanyagságtól, nemtörődömségtől cserepesre aszott életünkön is!

Ámen.