Mit akarsz, Uram, hogy tegyek?
Újjászületés nélkül nincs keresztyén élet – vallja Végh Tamás nyugalmazott lelkipásztor, aki korábbi gyülekezeteiben, Fóton és a Fasorban két nagy ébredési hullámot élt át. A lelkipásztor szíve az evangéliumért dobog leginkább, ez hamar kiderül vele beszélgetve, de közben sok más, például az októberben kezdődő népszámlálás is szóba kerül.
Milyen szerepe van az európai társadalom működésében a keresztyéneknek?
Attól függ, hogy kikről beszélünk, hiszen más lehet a társadalomban betöltött szerepe az egyes embereknek vagy csoportoknak. Véleményem szerint három lépcsőfokot különböztethetünk meg, ha a keresztyénekről gondolkodunk. Az egyik az úgynevezett kultúrkeresztyénség, ami a leginkább jellemző Európában.
A kultúrkeresztyének karácsonykor még feldíszítik a fenyőfát, talán megkeresztelik a családba született gyerekeket is, mert így tettek az elődeik, nincs azonban hitbéli elköteleződésük, és nem tartanak kapcsolatot keresztyén közösségekkel. A másik lépcsőfokon a vallásos emberek csoportja áll. Ők azok az istenfélők, akik az átlagtól sokkal komolyabban veszik az erkölcsi normákat, rendszeresen imádkoznak, sőt közülük sokan templomba is járnak, de még nem nyertek új életet Krisztusban. A harmadik lépcsőfokon az élő hitű emberek találhatók, akik ténylegesen átadták magukat „testestül-lelkestül” a Megváltójuknak.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!