Ünnepek előtt láttam egy karikatúrát. A rajzon Jézus állt egy ajtó előtt. Belülről öten is nyomták az ajtót. Egyikük vezényelt: – Be ne engedjétek, mert mindent felforgat. – Teljesen igaz a kép, de úgy, hogy a megoldhatatlan rendezetlenségeket is helyükre teszi.

Így történt ez annak a fiatalasszonynak az életében is, aki Jézussal először apósa temetésének intézése kapcsán találkozott. Már a hivatalban is beszélgetett vele valaki Jézusról, majd a lelkipásztorral – aki szeretettel fogadta – folytatódott... A temetési igehirdetés még inkább felkeltette a gyermekkorában meg sem keresztelt, hittel igazán addig nem foglalkozó asszony figyelmét. Rávette férjét, hogy vasárnaponként menjenek templomba. A lelkipásztortól hamarosan újabb beszélgetést kért, s ennek folyamán bevallotta, hogy életük számos területén baj van. A csúcs, hogy édesanyját huszonhét éve nem látta, mert apja korai halála után haraggal és gyűlölettel váltak el egymástól. Több beszélgetés után jelentkezett felnőttkonfirmációs tanfolyamra. Rácsodálkozott Isten szeretetére és az élet igazi „szerkezetére” amely a Bibliában bontakozott ki előtte. Konfirmált, meg is keresztelkedett, de még nem fogadta be Jézust Megváltójának.

Közben nagy változás következett be az életükben. 16 év után „kaptak” egy felnevelendő csecsemőt. Azt már tudta, hogy minden gyermek Isten ajándéka, de a hosszú várakozás után ők még inkább így tekintettek a kicsire.

Ezután jutott el egy gyülekezeti csendeshétre, ott befogadta Jézust a szívébe, és letette bűneit a kereszt alá. Őt idézem: „Ez a fordulópont gyökeresen megváltoztatta életünket, de Isten munkálkodása igazán csak most kezdődött el. Az előttem lévő megpróbáltatások feldolgozásához egy gyülekezeti testvérben lelki segítőtársat kaptam, aki mély hitével, személyes példamutatásával és lelkigondozói szolgálatával átsegített engem és családomat ezen a nehéz időszakon.”

A csendeshéten Isten megmutatta és megbocsátotta neki az édesanyja ellen elkövetett bűneit. A hét után felhívta a népesség nyilvántartót, és az ügyintéző elárulta neki, hogy édesanyja még él. Eljuttatta hozzá bocsánatkérő levelét. A válaszban megkapta, hogy édesanyja megbocsát, és szeretné megismerni kis unokáját. Hányatott életút után, súlyos betegen találtak rá vidéken egy pszichiátriai otthonban, ahova kényszerből helyezték el, mivel egyedül nem tudta már magát ellátni. Megtapasztalta huszonhét év utáni egymásra találásukban, hogy az Istentől kapott szeretet erősebb a halálnál. Megtanulta, hogy egyedül az Úr képes a gyűlöletet szeretetté változtatni.

Ez a szeretet azóta is betölti családjuk életét. Megtapasztalták – ha nem is egyik napról a másikra –, hogy Jézus jelenléte a rendezetlen dolgokat, kapcsolatokat lépésről lépésre a helyére teszi.