Jelenleg a Semmelweis-egyetem II. számú Gyermekgyógyászati Klinikáján dolgozik hematológus szakorvosként. Miért a gyerekgyógyászatot választotta?

Eredetileg azért mentem az orvosi egyetemre, mert sejtbiológiát meg genetikát akartam kutatni. Ekkor még féltem a kórház szagától, és rosszul lettem a vértől. Nem gondoltam, hogy belőlem valóban gyakorló orvos lesz, de aztán túl jók voltak a gyakorlatok, túl érdekes volt a klinikum, és jólesett a betegekkel beszélgetni. Megéreztem a szükséget és a segítés örömét. Azt be kellett látnom viszont, hogy sem a személyiségem, sem a kézügyességem nem a sebészi pályára való, így inkább a belgyógyászat felé orientálódtam. Végül ötödéven jött a gyermekgyógyászat tantárgy, és én remekül éreztem magam a gyermekklinikán. Jó volt a gyerekekkel játszani, bolondozni vizsgálat közben. Belegondolva talán azért is kötöttem ki ennél a területnél, mert öt kisebb testvérem van, és folyton gyerekek között voltam.

Hogyan talált rá a szűkebb szakterületére, vagy az találta meg önt?

Inkább az utóbbi. Az egyetem után öt évet orvosként dolgoztam a gyermekgyógyászat-szakvizsgáig, és egyre jobban vágytam rá, hogy azért valamennyit kutassak is, ám mindenképpen olyan területen, ahol orvosként is dolgozom majd. Ezért a szakvizsga előtt odamentem a klinika akkori igazgatójához, Fekete György professzorhoz, és elmondtam neki, hogy szakvizsga után átmeneti időre nagyon szeretnék elmenni nappali tagozatos PhD-hallgatónak, kutatónak, utána visszajönnék, és orvosként dolgoznék tovább a kutatási területemen maradva. Előre kell tudnom, hogy mit kutassak, hogy később olyan területen kaphassak majd klinikusi állást. Öt párosítást vittem elé, ő pedig a gyermek hemato-onkológiát választotta.

Kicsit szomorú is voltam, mert az infektológia még jobban érdekelt volna, de utólag beláttam, hogy ez nagyon nekem való terület. Ezen belül a hematológia vizeire sodródtam. A rosszindulatú gyerekkori betegségeken belül a hematológia bír a legjobb gyógyulási aránnyal. Ma már az összes daganatos gyerekbetegnek legalább a kétharmada meggyógyul hosszú távon, de a hematológián belül inkább 80-90 százaléka. Úgyhogy ez igazán hálás téma és számomra személyre szabott.