Lukács evangélista vezetésével készülünk Jézus szenvedésének, kereszthalálának, feltámadásának ünnepére. Mind a négy evangélista szép bizonyságot tett a mi Urunk földi működéséről, szavairól, tetteiről, valamint különösen az utolsó hét eseményeiről. Négyen írták meg ugyanazt a saját látásuk, hangsúlyaik szerint, így gazdagítanak bennünket is.

Lukács evangéliumában különös szerepet játszanak az asszonyok, nők, özvegyek. Máté és Márk is megemlíti, hogy Jézus kereszthalálát asszonyok szemlélték, látták, akik tanúi lettek az eseményeknek. Lukács így fogalmaz: „Jézus ismerősei pedig mindnyájan és az őt Galileától fogva követő asszonyok távolabb állva szemlélték mindezt” (Lk 23,49).

Arimátiai József azon jótéteményéről mind a négy evangélium megemlékezik, hogy Jézus testét milyen különleges tiszteletadás mellett temette el a saját új sírboltjába. Lukács szerint József „a nagytanács tagja, derék és igaz férfiú, aki nem értett egyet a többiek döntésével és eljárásával, mert várta az Isten országát” (Lk 23,50–51). Alakja és szerepe emlékeztet az evangélium elején szereplő Simeonra (Lk 2,2–32). Máténál és Márknál is fontos, hogy asszonyok is jelen voltak a temetéskor, a végtisztesség megadásakor, azonban Lukács nyomatékkal kiemeli, hogy ezek az asszonyok Galileából kísérték Jézust: „Elkísérték őt az asszonyok, akik együtt jöttek Jézussal Galileából.” (Lk 23,55) Az evangélista visszautal a csak nála olvasható egyik korábbi részre, Jézus női tanítványaira és követőire (vö. Lk 8,1–3).

Jézus földi élete elején és végén is engedelmeskedett a törvénynek. A szakaszt lezáró mondat csak Lukácsnál jelenik meg: „Szombaton azonban pihentek a parancsolat szerint” (Lk 23,56). Ezután következik a hét első napjának új időszámítást hozó reggele: Krisztus feltámadott!