Magyarországon egy évtizeddel ezelőtt még nem volt közismert a bullying fogalma, holott azok a cselekmények, amelyeket takar – jellemzően a megalázás, csúfolódás, kiközösítés és fizikai erőszak – mindig is jelen voltak a közoktatási intézményekben. Az ilyen cselekedetek számottevően nem nőttek az elmúlt tíz év alatt, csupán egyre több cselekményt tekintünk annak.

Érzékenységi küszöb

– Tíz-tizenöt év lemaradásban vagyunk ezen a területen a skandináv vagy a tengeren túli országoktól – mondja Jármi Éva pedagógiai szakpszichológus, bullying-szakértő, a Hol a Helyem Iskolapszichológiai Tanácsadó Központ alapítója, aki egyszerű példával illusztrálja a helyzetet. – Ha Németországban vagy Dániában az egyik gyermek azt mondja a másiknak, hogy „Te kövér tehén!”, akkor az már kimeríti a bullying kategóriáját. Itthon pedig a pedagógusképzéseken sokszor azt hallom, hogy „Hát az én időmben is volt ilyen!”, meg „Nem kell vele foglalkozni!” vagy „Ez már valamiféle túlzott érzékenység!”

Jármi Éva tapasztalata szerint azért érezni a társadalomban és így az intézményekben is előrelépést a területen, ezért is hallunk-olvasunk egyre többet a témáról, de még mindig nincs olyan alacsonyan az érzékenységi küszöb itthon, mint mondjuk a tengerentúlon. Jármi Éva kollégáival már több mint húsz éve foglalkozik a bullying témakörével. Nagymintás országos kutatások szerint az iskoláskorú gyermekek egytizede rendszeresen, napi szinten érintett bántalmazásban, és további húsz százalékuk pedig közepes vagy enyhe mértékben érintett.

Kortárs-orientáció

– Nem szívesen sorolom be őket áldozat és bántalmazó kategóriákba, mert sokkal jobban definiálható a bántalmazásban érintett gyerekek kifejezés. Sokszor összemosódik, hogy a gyermekek áldozatként vagy bántalmazóként érintettek – állítja a pszichológus. Logikusnak tűnne azt várni a kutatásoktól, hogy vannak áldozat és vannak bántalmazó típusú gyermekek, akik nagyon különböznek egymástól, a szakértő szerint viszont a kutatások nem ezt igazolják.

– Ők sokkal inkább hasonlítanak egymáshoz, és jobban különböznek a bántalmazásban nem érintett gyermekektől. Az érintett gyermekeknek hasonló a családi hátterük, gyengébbek a társas érzelmi készségeik, szoronganak, amely gyakran agresszív színezetű – sorolja Jármi Éva. – Pszichoszomatikus tüneteik vannak, nem szeretnek óvodába vagy iskolába járni, illetve a tanulási vagy társas szempontból sikertelenek, önértékelési nehézségeik vannak – folytatja. Gordon Neufeldet idézve: amikor a gyermek nem kapja meg azt a biztonságot, amelyet a családja nyújthatna, ha nem tud biztonságosan kötődni a szüleihez, akkor az elismerést és a szeretetet kortársaitól próbálja „beszerezni” vagy kikényszeríteni. – Ma már például az óvodában sem ritka jelenség ez. Pedig ebben a korban még a felnőttnek kellene az iránymutatónak, a normaképzőnek, az elvárások támasztójának lennie egy gyermek számára. Ehelyett a kortársaitól várja azokat a pozitív visszajelzéseket, hogy ő fontos, elismerésre méltó, és lehet, hogy mindezt bántalmazó magatartással éri el. Ha nem kap ilyet, vagy valaki megbántja, nagyon össze tud omlani, újabb sérüléseket szenved, és így könnyen ismét áldozatszerepbe kerül – magyarázza a bántalmazó és a bántalmazott közötti határvonal elmosódását Jármi Éva.

Már az óvodában is

A leggyakrabban az iskolai bullyingról és az internetes zaklatásról olvasni, pedig már az óvodáskorú gyermekek között is megfigyelhető a jelenség. Jármi Éva szerint az óvodai bullying az iskolait vetíti előre. – Már az óvodában is megjelenik a kirekesztés, a csúfolás és a barátságrombolás, amikor az egyik gyerek azt mondja a másiknak, hogy ne barátkozzon ezzel vagy azzal a gyerekkel, mert akkor nem lesznek jóban – magyarázza a szakember.

Szerinte nagy veszélye az óvodai bullyingnak, hogy ha egy gyerek rájön, bántalmazóként is elérheti a célját, akkor ezt a stratégiát magával viszi az iskolába is. – Ezért fontos az óvodai prevenció – állítja a szakpszichológus, aki néhány éve kollégáival együtt kidolgozta a NyugiOvi nevű, bántalmazást megelőző programot, amely a BPBP (BudaPest Bullying Prevenciós) program négy–hét év közöttiekre szabott változatát jelenti. – A programnak nemcsak az a célja, hogy csökkentse a súlyos fizikai bántalmazást az óvodákban, hanem hogy a bántalmazó cselekedetek előképeit is felismerjék a pedagógusok, és fel tudjanak lépni ellene.

Az eredetileg 2016-ban elkezdett programot már számos óvoda alkalmazza, köztük több, egyházi fenntartású intézmény is. Jármi Éva legutóbb az erdőkertesi Szőlőfürt Református Óvoda pedagógusainak tartott képzést, az intézmény a következő tanévtől vezeti be.

A NyugiOvi program célja, hogy a csoportokban azok a normák váljanak természetessé, amelyek a gyermekeknek segítenek jóban lenni egymással, így a közösségükben nem lesz „menő” az, ha valakit megfélemlítenek, akár szóbeli ijesztgetéssel, fenyegetéssel, akár fizikai atrocitásokkal.

– Az óvodapedagógusoknak el kell érniük, hogy a gyerekek megértsék: nem csak az bántás, ha valakit megvernek, a csúfolás, a kiközösítés is épp olyan rosszul eshet a másiknak, mint a fizikai bántalmazás, és ezek közül egyik sem elfogadható. Ezt a tudást teszi normává a program, és ezt a normát erősítjük – részletezi Jármi Éva.

A program öt csoportszabályra épül: 1. Mindenkit befogadunk a csoportba. 2. Elmondjuk, amit érzünk. 3. Nem bántjuk egymást. 4. Megvédjük, ha valakit bántanak. 5. Szólunk, ha valakit bántanak. A szabályokat változatos módon vezetik be az óvodai csoportokba egy plüssfigura, Szepi segítségével, aki eredetileg egy távoli bolygóról érkező, védelemre szoruló űrlény.

Egy csapat vagyunk

Szepi már ott ül az asztalnál, amikor beszélgetni kezdünk Hoholné Varga Tímeával, a Szőlőfürt Református Óvoda vezetőjével és a bullying ellen küzdő Tisza Gábor Alapítvány alapítójával, Orosz-Turóczi Melindával. – A programban többek között Szepi is lényeges, hiszen kapunk valakit, akihez a gyerekek kötődnek, és rajta keresztül megismerhetik és megtanulhatják a csoportszabályokat – mondja az óvodavezető. – A pedagógusok megtanulják felismerni a bántalmazás jeleit és segítően fellépni ellene, a gyermekek pedig többek között azt, hogy ne nézzék tétlenül, ha valakit bántanak, hanem álljanak ki mellette – teszi hozzá.