A Dunamelléki Református Egyházkerület

1912. november 2-ai közgyűlésének jegyzőkönyvéből

(Darányi Ignác főgondnok beszédéből – befejezés)

Ifjainktól és azok lelkes vezetőitől, a tanár uraktól azt remélem és azt várom, hogy ebben a szellemben fognak működni, hogy egyházunk minden idők közt megállhasson és fennmaradhasson.

Azt várom ifjainktól, hogy át legyenek hatva jövendő hivatásuk érzetétől, mert a nélkül az élet nem több, mint „fajulva tengés, olcsó időnek hasztalan soka”. (Arany János: Széchenyi emlékezete – a szerk.) Azt várom, hogy áthassa őket egy erős, protestáns önérzet minden agresszivitás nélkül. „Honeste vivere, neminem laedere, suum cuique tribuere!” (Domitius Ulpianus: Élj becsületesen, ne bánts senkit és add meg mindenkinek a magáét! – a szerk.) Aki hitét kevésbe veszi vagy pláne megtagadja, az olyan számba megy, mintha édes szüleit tagadná meg.

Nekünk, protestánsoknak semmi okunk sincs arra, hogy emelt fővel ne járjunk. A protestantizmus világtörténeti hivatást teljesített, és ezen hivatását még ma sem fejezte be. A protestáns egyház azon nemzetekre, melyek többsége e hitet követi, átalakító befolyással volt. [...] Mi büszkén tekinthetünk vissza elődeinkre, kik, mikor választaniok kellett, a szegénységet és a szenvedést választották, csakhogy a politikai és a lelkiismereti szabadság mellett megálljanak. Ez arra emlékeztet és arra kötelez bennünket, hogy a változott viszonyok között is az ő hithűségük példája ragyogjon előttünk, és hogy egyházunk érdekétől a magyar nemzet és nemzetünk alkotmányos szabadságának érdekét elválasztani soha ne engedjük.

A legfőbb törvény e falak közt legyen a szeretet törvénye, a szeretet egymás között és a szeretet minden honfitársunk iránt felekezeti különbség nélkül. Egy percre se felejtsük, hogy a keresztyén hit a szeretet vallása, és egy percre se felejtsük a Megváltó tanítását, hogy azonképpen szeretjük őt, amint egymást szeretni fogjuk. Isten áldása legyen e falakon, és az Isten áldása legyen mindazokon, kik e falak között egyházunk és hazánk emelkedésén fáradnak és dolgoznak!