Menyus lelkesen vágódott be a hittanterem ajtaján:

– Idenézz, Boldi bá, kit hoztam! Vagyis… ööö… Áldás, békesség! – kapott észbe, de azután ugyanazzal a levegővel folytatta. – Eljött Ákos is! – tolta maga elé a barátját, aki kicsit elfogódottan állt meg a lelkész előtt. De Boldi bá kedvesen mosolyogva megborzolta a haját.

– Rég láttalak, Ákos! Nagyon jó, hogy eljöttél! És éppen most, amikor a legnagyobb ünnepre készülünk. De Ákos keserűen legyintett:

– Igen, tudom. Mindjárt itt a húsvét. Boldi bá felkapta a fejét a bánatos hangra:

– És te nem örülsz neki, Ákos?

– Miért örülnék? – húzta el a száját a fiú. – A húsvét, az elég para. Legalábbis nálunk. Anyu már vagy két héttel előtte tök ideges, mert ki kell takarítania a lakást, ablakot pucolni, meg ilyenek, aztán süt és főz egy csomót, meg várja a vendégeket, de persze nem jön senki. Apa rendszerint összevész nagyapával, mert a papi szerint ilyenkor locsolkodni kell járni, apa meg azt mondja, hogy az már nem divat, és inkább elmegy a haverjaival sörözni. Szóval én nem szeretem a húsvétot, nálunk nincs benne semmi jó.

– Hát, így én sem szeretném - bőlintott megértően Boldi bá – , de tudod, a húsvét nem a takarításról meg a vendégeskedésről szól... – folytatta, de Ákos közbevágott. – Tudom, azt ünnepeljük, hogy Jézust keresztre feszítették. De én ezt sem értem, mit kell ünnepelni azon, hogy valakit megöltek – húzta el a száját.

– Nem azt ünnepeljük, hogy Jézust keresztre feszítették – magyarázta Boldi bá –, és nem is azt, hogy meghalt. Sok gonosztevőt végeztek ki akkoriban. De a történet éppen arról szól, hogy Jézus nem volt gonosztevő. Sőt! Ő volt az egyetlen a világon, akinek nem volt bűne. Ezért halhatott meg helyettünk.

– Helyettünk? – kapta fel a fejét Ákos

– Igen, helyetted, és minden más ember helyett is. Mert mi, emberek sok rosszat elkövetünk, és Istennek meg kellene büntetni minket ezért. De Jézus ezt nem akarta, ezért átvállalta a büntetést.

– De miért csinált ilyet?

– Mert ő jó pásztor. És a jó pásztor életét adja a juhokért (Jn 10,11).

– Én ezt nem értem - rázta a fejét Ákos. – A pásztor vigyáz a birkákra, ugye? De miért adja értük oda az életét?

– A pásztorok foglalkozása régen nem volt veszélytelen – magyarázta Boldi bá. – Izráelben nemcsak rókák és hiénák, hanem farkasok, oroszlánok vagy akár medvék is leselkedhettek a nyájra. A jó pásztor annyira szereti az övéit, hogy még az életét is feláldozza, hogy megmentse őket.

– Hát én is mindent megtennék Töpszliért... – bólintott egyetértően Menyus.

– Meg is tettél! – erősítette meg Boldi bá. – Amikor múltkor eltűnt az erdőben, egy pillanatra sem gondoltál magadra, hanem csak arra, hogy megtaláld, vagy ha kell, meg is mentsd a kiskutyádat. Miért tettél így?

– Hát, mert nagyon szeretem.

– Jézus is nagyon szeret minket. Ezért halt meg helyettünk a kereszten. De igazából nem a halálát ünnepeljük, hanem a feltámadását. Ennek örülünk húsvétkor, és ezért ünnepelünk.

– Igeeeen! És énekelünk is! Ugye, Boldi bá! Mondjuk a kedvencemet! – kiáltott Menyus, és már bele is kezdett a dicséretbe:

„Felvirradt áldott, szép napunk, Ma teljes szívvel vigadunk, Ma győz a Krisztus és ha int, Rab lesz sok ellensége mind. Halléluja!” (Református Énekeskönyv, 513. dicséret).