Másfél perc múlva mindannyian meghalunk – ezzel a blikkfangosnak szánt címmel adta hírül nemrég az egyik hazai bulvárlap, hogy a végítélet órája szerint az emberiség már csupán kilencven másodpercre van éjféltől, amikor egy globális kataklizma úgymond végleg hazavágja az általunk ismert világot. Ezt a szimbolikus órát 1947-ben hozta létre atomtudósok egy csoportja, s minden év elején megvizsgálják az óra állását. 2020 óta most először állították még előrébb – 23 óra 58 perc 30 másodpercre –, mivel a nukleáris háború, a járványok és az éghajlatváltozás már eddig is katasztrófával fenyegető veszélyét még tovább súlyosbította az orosz–ukrán konfliktus. Amely sajnos egyre inkább világháborúvá kezd szélesedni.

A végítélet órája projekt az emberi ráció és kalkuláció terméke, és a politikai kommunikációban, a médiában, a közbeszédben unalomig ismételt frázis, hogy már a huszonnegyedik óra végén tartunk, nagyon közel van az emberi civilizáció vége. Ám a végítélet vagy utolsó ítélet nem emberi agyszülemény, hanem a Jézus által megígért és a Jelenések könyvében leírt isteni terv és cselekedet. Márpedig az isteni üdvtörténetben nem az emberiség pusztulása a cél. „Én vagyok az Alfa és az Ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég” – mondja Jézus magáról többször A jelenések könyvében, megerősítve az Ézsaiás próféta könyvében található isteni önmeghatározást. Boldogoknak nevezi azokat, akik mindvégig megtartják a Szentírás Igéit, s akik ihatnak az élet vizéből ingyen.

Ezért az élő hitű keresztyének nem a világ végét várják, hanem Jézust, pontosabban az ő második eljövetelét. Hiszen nagycsütörtök esti búcsúbeszédében megígérte tanítványainak: azért megy el az Atyához, hogy a mennyei házában helyet készítsen nekik. „És ha majd elmentem, és helyet készítettem nektek, ismét eljövök, és magam mellé veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” „Egy kis idő még, és nem láttok engem, de ismét egy kis idő, és megláttok engem.” (Jn 14,3 és 16,16) A Biblia végén Jézus háromszor is megerősíti ígéretét: „Bizony, hamar eljövök.” (Jel 22,7;12;20)