Ha jól belegondolsz, sokan figyelnek rád. Szem előtt vagy. Munkahelyen, családban, alkalmi találkozások során, közösségben. Rövidebb-hosszabb beszélgetések során.

Van, hogy csak belebotlasz valakibe. Talán csak pár sietős pillanatra, de az is lehet, hogy hosszasan elidőztök egymás társaságában. Mert érzed, hogy egy hullámhosszon vagytok. Mert ott és akkor tudod, hogy ez most kegyelmi alkalom. Amelyet használni kell és megélni. Olyan dolgokról beszélni, amiről csak vele lehet, mert van köztetek valami láthatatlan, összekötő kapocs.

Például a múlt. Az együtt megélt idő. Az emlékek. Amikor még... És még annyi minden. És ha mindezt elkezditek mesélni, több oldalról megközelíteni, arra valóban nem elég néhány sietős, óranézegetős pillanat.

Olyan ez, mint valami közös időutazás. A hátunk mögé vetünk, elfeledünk, kikapcsolunk minden zavaró tényezőt, és csak mondjuk és mondjuk, és időnként önfeledten felnevetünk, persze az is lehet, hogy máskor meg a könnyeinket töröljük a szemünk sarkából.

És a másik érti. Hogyne értené! Hiszen ott volt! Velem ült a padban, együtt bóklásztunk haza óvodából, iskolából. Sokszor csak úgy, szótlanul, unottan, félszavakból is értve egymást. Máskor meg izgatottan terveztünk valami nagy, világmegváltó eseményt. Ahol majd mi...

Aztán persze, hazaérve, megebédelve, a fáradtságtól elkókadva el is illantak ezek a buzgó gondolatok. Másnap már eszünkbe sem jutottak. És megint csak mentünk, bóklásztunk csendben, unottan, a környezetünket figyelve.

Ma már zömében új ismerősök vesznek körül. Mindenki letegez, furcsállod, de tudod, hogy most ez a trendi. Mintha visszatértünk volna az iskolapadba.

Oly sok benyomás, hangulat, kommunikációs eszköz ér utol! Azt hisszük, körülöttünk kering a Nap és a Hold. Aztán jön valaki, és azt mondja: egy kicsit gondolj már bele, hogy kinek számítasz.

Úgy, igazán.

A valóságban, a mindennapokban, a percekben és órákban. Napról napra. A szürke hétköznapokon. Az utálatos hétfőkön és a jóleső hétvégéken.

Annak, aki ír neked egy rövid üzenetet? Akivel összefutsz, és udvariasan megkérdezitek egymást, hogy hogy van a család? Aki többé-kevésbé követi a virtuális tevékenységedet, és hűségesen hozzászól, lájkol?

Szóval kinek számítasz? Mindezen túl. Reggel, napközben és este, és igen, még éjszaka is. Ki az, aki a szívében, a lelkében hordoz téged? Egy-egy imádságra és ölelésre. Mert te vagy neki a...

Van egy, két, három vagy akár ennél is több név, akit le tudsz írni válaszként? Akiknek az arca megjelenik előtted? Akik nélkül nem kelne fel neked a nap, akik nélkül nem lennél az, aki.

Kinek számít az életed?

Nekik, annak az egy, két, három vagy több személynek számítasz igazán. Ma, amíg vagy, és utána is, mindig.