A hittanfoglalkozáson Menyus végig tátott szájjal figyelt. Ritkán fordult ez elő vele, mert általában mindenhez volt hozzáfűznivalója. Boldi bá meg is kérdezte tőle a hittanóra után:

– Mi az, Menyus? Nagyon hallgatag voltál ma. Nem tetszettek a mai történetek?

– De! Épp az, hogy nagyon! Egy csomó mindenen elgondolkodtam… – válaszolta a gyerek.

– Például micsodán?

– Hááát… – vakarta kócos fejét Menyus –, én sose gondoltam volna, hogy Jézus szuperhős volt.

– Tessék? – képedt el Boldi bá. – Honnan szeded, hogy szuperhős volt?

– Hát, te mondtad.

– Én nem mondtam ilyet.

– Dehogynem! Hiszen azt mondtad, felszállt az égbe.

Ilyet csak a szuperhősök tudnak.

– Ja, hogy a mennybemenetel! – csapott a homlokára Boldi bá. – Kár, hogy ezt nem mondtad előbb. Elmagyaráztam volna a többieknek is, hogy Jézus nem azért ment a mennybe, mert szuperhős volt, hanem mert Isten fia volt. Nem azért emelkedett el a földről, hogy röpködjön az égen, mint valami szupermen, hanem visszatért a mennybe, ahonnan származott.

– Értem én – bólogatott Menyus –, hazament az apukájához. És hogy ne legyünk egyedül, elküldte nekünk a Szentlelket, aki mindenben segít.

Boldi bá mondani akart valamit, de nem tudott szóhoz jutni, mert Menyus most már teljesen beindult.

– De Boldi bá! Hogy az a pünkösd milyen klassz lehetett! Olyan jól el tudtam képzelni magamban, ahogy mesélted! Hogy a tanítványok ott búslakodnak, mert elment Jézus. Biztos, hogy nagyon hiányzott nekik. Lehet, hogy én még sírtam is volna. Húsvétkor is szoktam sírni, pedig tudom, hogy Jézus feltámad. Pünkösd előtt meg csak elment, és annyit mondott, hogy majd elküldi maga helyett a Szentlelket. Akiről azt se tudták, hogy kicsoda. Na mindegy! A lényeg, hogy ahogy ott szomorkodnak, és egyszer csak jön a szélzúgás, ssssssssss, zzzzzzzzz – pattant fel Menyus, és kitárt karokkal körberohanta a termet, mintha valami repülő lenne –, aztán meg a lángnyelvek, pikk-pakk-pukk , mint valami tűzijáték! De a legjobb! A legeslegjobb, tudod, mi volt?

– Nem…

– Hát az, hogy mindenki elkezdett külföldiül beszélni. Mindenféle nyelveken beszéltek seperc alatt! Ez kéne nekem is, Boldi bá! Egy kis szélzúgás, fuvallat, lángnyelv, aztán pikk-pakk-pukk, már beszélnék is mindenféle nyelven! Tudnék Oleggel beszélni a fociról.

– Ki az az Oleg?

– Az új fiú az oviban. Csak külföldiül beszél.

Boldi bá elnevette magát:

– Ja, értem! Hát, ilyen szupergyors nyelvtanulási módszernek sokan örülnének, nem csak te. De az Úristen nem azért adta ezt az ajándékot az apostoloknak, hogy a fociról beszélgessenek, hanem hogy mindenkinek el tudják mondani Jézus történetét. Mert pünkösdre nagyon sok ember érkezett Jeruzsálembe, sokféle helyről, és sokféle nyelvet beszéltek. Isten azt akarta, és azt akarja ma is, hogy mindenki megismerje az ő szeretetét. Mindenki tudjon Jézusról, bármilyen nyelvet beszél is.

– Akkor nincs rá esély, hogy én is ilyen gyorsan megtanuljak külföldiül, mint a tanítványok?

– Nincs – rázta a fejét Boldi bá. – De azt tudod, hogy a Biblia szinte minden nyelvre le van fordítva a világon?

– Tényleg?! – csodálkozott Menyus. – Oleg nyelvére is?

– Igen. Biztosan!

– Szuper! – lelkesedett Menyus, és már rohant is ki a teremből.

– De azt esetleg megkérdezhetnéd, hogy milyen nyelven beszél – kiáltott utána Boldi bácsi, de ezt Menyus már nem hallotta meg.