– Gyere már, el fogunk késni! – mondja egy harmincas évei közepén járó nő egy hat-hét év körüli kislánynak. A sürgetést én is magamra veszem, igyekszem bejutni a szakadó esőről a kisbajomi református templomba, ahol országosan is egyedülálló esemény veszi hamarosan kezdetét: huszonegy állami gondoskodásban lévő gyermeket keresztel meg Bódis Tamás kisbajomi lelkipásztor, aki egyben a Református Szeretetszolgálat fenntartásában működő Nyugat-magyarországi Református Gyermekvédelmi Központ intézményi lelkésze is.

Az 1800-as évek közepén épült templomban régen nem voltak annyian, mint május második vasárnapján, a gyülekezet tagjai sem emlékeznek ekkora tömegre. Nehezen találok helyet a több száz fős templomtérben, ahol a hófehérre mázolt padokban már türelmetlenül várják a gyermekek és nevelőszüleik, hogy elkezdődjék az istentisztelet.

Nem hagyományos keresztelő

A gyerekzsivaj csak elhalkul, de nem szűnik meg teljesen még akkor sem, amikor a 25. zsoltár éneklésével elkezdődik a várt alkalom. Bódis Tamás a sákramentum kiszolgáltatása előtti rövid prédikációjában Jézus missziói parancsáról azt mondja, az nem öncélú. – Nem még több egyháztag toborzása érdekében adta Krisztus ezt a parancsot, hogy aztán majd őt dicsőítsék, hanem azért, hogy mi, akik már örököltük azt az áldást, amelyet egyedül Isten adhat, adjuk tovább az utánunk jövőknek – mondja a lelkipásztor. Prédikációja végén kéri a rokonokat, nevelőszülőket: úgy tanítsák a gyermekeket, hogy meglássák az életükben a jót, a szépet, úgy neveljék őket, hogy tudjanak hálásnak lenni. – Mutassatok nekik biztonságot, de nem olyat, amelyet az emberek adnak, hanem azt, amelyet csak az Istennél lehet megtapasztalni.

Az Apostoli Hitvallás elmondása után a liturgiának megfelelően a gyermekek nevelőszüleit, keresztszüleit kérdezi a lelkipásztor a hitben nevelés szándékáról, azonban eltér a hagyománytól a harmadik kérdés, amelyet a gyülekezethez intéz: „Ígéritek-e, hogy ezeket a gyermekeket szeretetben és imádságban hordozzátok, és amennyiben kell, megadjátok a segítséget a keresztszülőknek ahhoz, hogy hitben neveljék őket?” A gyülekezet hangosan felel: „Ígérjük!”

Keresztellek én téged

Ezután elkezdődik a sákramentum kiszolgáltatása. A lelkész először a tízéves Tálos Krisztinát és nevelőszüleit szólítja az úrasztalához. A kislány mosolyogva lép előre, fejét meghajtva vár. – Krisztina, keresztellek én téged az Atyának, a Fiúnak és a Szentléleknek nevébe! – mondja Bódis Tamás, miközben háromszor cseppent a keresztelőkancsóból a lány fejére. Talán ez volt az a pillanat, amikor egy kis csönd támadt a padsorokban, de a megható pillanat varázsa után újra zsizsegni kezd a templom.