Szentlélek Isten, bár léted titkát nem érthetjük meg sohasem, de jelenléted valóságát ugyan melyikünk ne érezte volna már?! Te vagy jelen a helyén mondott szóban, a végre megvalósult ölelésben, az istentiszteleten, ahol könnybe lábadt szemek jelzik béklyók szakadását! Te vagy jelen a kimondott igenben, a kisgyermek szülő felé nyújtott kezében, az idős szülő áldásra emelt karjában! Te vagy jelen boldog ajkak túlcsorduló hálával zengett dalában, a pillantásban, amely ég felé tör reménységgel! Te vagy jelen a születésben, az ember utolsó lélegzetében, az itt maradottak csendes emlékezésében! Szentlélek Isten, bár léted titkát nem érthetem meg sohasem, annyiszor éreztelek már közel, itt bent! Köszönöm, hogy porszem létem ezért lett értékes élet!

Ámen!