Hogy könnyebb-e vagy nehezebb a hétköznapok ünnepi pillanatainak fölfedezése, mint az ünnepek lényegének megmutatása, annak a mozzanatnak a láthatóvá tétele, amely kiemel a hétköznapokból – nem tudom. Azt viszont sejteni vélem, hogy az, akit egy kicsit is másként foglalkoztat az idő, mint hogy gyorsan múlik, és kevés van belőle, hogy erre vagy arra nincs elég idő, hogy megöregszünk, és nem minden úgy sikerült, ahogy elterveztük, már nem azzal törődik, mi a könnyű és mi a nehéz.

Aki nem az idő „múlásán” sajnálkozik, hanem annak „betelése” vagy „kiteljesedése” fölött örvendezik, nem az elmúló idő melankóliáját éli meg, hanem az egész életére ünnepi időként tekint. Ajándék időként. A szakrális ünnepkörben így lesz minden nap a születésé, és így lesz minden születés egyben újjászületés. Karácsony és húsvét, advent és pünkösd – minden ébredés: öröm. Evangéliumi üzenettel betelő pillanatok végeérhetetlen sora.