Menyus zihálva, leizzadva esett be a hittancsoport ajtaján.

– Jaj, de meleg van, Boldi bá! Tudsz adni egy pohár vizet?

– Persze, Menyus, csak várj egy kicsit, mert nagyon kimelegedtél. Nehogy megfázzon a torkod a hideg víztől! Mit csináltál, hogy így leizzadtál?

– Hát fociztunk! Mi mást? Mondjuk én örülök, ha rendesen el tudom rúgni a labdát, és oda megy, ahova szánom. De az Oleg! Hát ő szupercsúcs! Az apukája igazi focista! De tényleg! Az a munkája, hogy focizik! De szerintem az Oleg is az lesz, ha megnő, mert ő aztán! Nemcsak rúgja a labdát, hanem vezeti is… Vagy mi… Úgy gurul előtte a labda, mintha csak egy kiskutya lenne. És… ööö… passzolni is tud. Vagy mi… A lényeg, hogy oda rúgja a labdát, ahova akarja. Nem csak úgy, ahova megy… Jár is ilyen bazsalikomos edzésekre, ahol ezt tanulják.

Boldi bá kicsit elgondolkodott.

- Ja! A Bozsik-fociovira gondolsz, ugye? Az tényleg jó dolog.

- Igen! És képzeld, vannak meccseik is, érmeket kapnak, meg minden! Csak az a baj, hogy ezt a sok mindent az ővó néni mondta el. Mert ugye Oleg nem tud magyarul. Egy kicsit sem. Vagyis egy kicsit igen. Annyit, hogy szia, jó napot kívánok, jó étvágyat. Meg azt, hogy szeretlek! Úgyhogy nem tudok beszélgetni vele! Pedig anynyi mindent kérdeznék tőle a fociról. Meg másról is!

Menyus egy pillanatra elgondolkodott.

– Te Boldi bá! Mennyi idő alatt lehet megtanulni külföldiül? A nyári szünet elég rá?

– És milyen nyelven szeretnél megtanulni? – kérdezte Boldi bá, mert már sejtette a választ.

– Nem tudom… – bizonytalanodott el Menyus. – Olegül…

– Tessék?

– Hát azon a nyelven, amin Oleg beszél. Vagy amit megért. Mondta Kinga néni, hogy honnan jött, de elfelejtettem. Az lenne a lényeg, hogy Oleg értse, amit mondok.

– Szóval akkor te Oleg nyelvén akarsz megtanulni beszélni, ugye?

– Igen! Olegül akarok beszélni!

– Akkor az azért jóval könnyebb, mintha angolul, franciául, oroszul vagy ukránul akarnál megtanulni. Mert bizony egy nyelv elsajátítása nem olyan egyszerű. Olegék is itt élnek már egy ideje, és ő is csak néhány szót beszél magyarul. Mert egy nyelvet megtanulni évekbe kerül…

– Annyi időm nekem nincs... Én most akarok Oleggel beszélni. Holnap! Vagy már ma!

– Nincsen semmi gond! – simogatta meg Boldi bá Menyus fejét. – Mert van egy nyelv, amin mindenki ért. És amit mindenki tud „beszélni”.

– Tényleg? – vidámodott meg Menyus. – És milyen nyelv az?

– Egy titkos nyelv. A szeretet nyelve. A szeretetet mindenki érti. Viszont ha nincs bennünk szeretet, mindegy, milyen nyelven beszélünk. Ha szeretet nincs bennünk, akkor olyanok leszünk, mint a zengő érc vagy a pengő cimbalom, amely szépen szól, de nincs benne melegség, érzés.

Menyus a homlokát ráncolta.

– Öööö… ezt nem teljesen értem. A cimbalom hangszer, nem? Akkor most cimbalmoznom kéne Olegnek, hogy megértsen? Vagy éppen nem kéne?

– Nem – nevetett Boldi bá –, cimbalmoznod biztos nem kéne.

– Akkor miből fogja megérteni, hogy szeretem?

– Te miből tudod, hogyha valaki szeret?

– Ó, sok mindenből! Anya mindig megsimogat meg puszit ad, apa beköti a cipőmet és megfőzi reggel a kakaómat, az óvó néni megdicsér, a nagyi... hát a nagyi mindig készül valami meglepivel. De tudod, mi a legfurcsább? A Reni! Mert ő nem csinál semmit. Csak együtt játszunk a Happokkal. Vagy homokozunk. Vagy csak ülünk a homokozó szélén, és bámuljuk a hangyákat. Mégis olyan jó vele lenni. Mert tudom, hogy szeret.

– No látod, ennyiféle nyelven beszélhet a szeretet! Meg ennél még sokkal többféleképpen is. Oleggel is szót fogsz tudni érteni, szavak nélkül is. Csak figyelj oda rá, és meg fogod érteni az ő titkos nyelvét.