... szerint az első lépés nehéz, de az utolsónak van jutalma. A tékozló fiú példázatában olvasunk egy kedves, apró részletet: az atya elébe fut hazatérő fiának. „Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt” (Lk 15,20). Vajon mi a jelentősége ennek? Eszerint az apa várta. Kémlelte, leste az utat, hátha jön! Ezért amikor messziről meglátta, kiszaladt elé, ahogyan anyák szoktak gyermekük elé rohanni. Tekintélyes férfi nem tesz ilyet. De az Atya siet, fut hazatérő gyermeke elé, nehogy csak a küszöbig érjen el. Ki tudja, milyen testi és lelki állapotban van? Biztosan szégyelli is magát. Ha nagyon fél tőle, nagyon el van keseredve, talán be sem mer lépni a házba.

Az idősebb fiú csalódása pedig azért nagy, mert azt hitte, hogy ő otthon van, hiszen el sem ment az apjától. Közel maradt és mégis távol volt, így soha nem érkezett meg hozzá. A testvére fogadtatása felháborította, nem értette, mit jelent elmenni és visszajönni. Testben jelen volt, tette a dolgát, amit a (vallási) törvény, a szabályok előírnak, mégsem volt közel. Tudta, de nem volt benne irgalom és szeretet, mert nem volt otthon Isten országában. Ő az írástudókat jelképezi, a zsidó szellemi élet, a Tóra ismerőit, akik életüket Mózes öt könyvének tanulmányozására és értelmezésére szánták. Teológus jogászok voltak, ők döntötték el, hogy mit szabad és mit nem a törvény és az élő hagyományok alapján. Távolságtartó tárgyilagossággal, a szakértők gőgjével hűvösen ítélkeztek mások fölött, akik helytelenül cselekedtek. Jézust is leckéztették. A következő történetben (Mk 12,28–34) róluk olvasunk.

Egyikük közel ment Jézushoz, szimpatizált is vele Márk evangéliuma szerint. Megkérdezte tőle, melyik törvény a legfontosabb a sok tilalom és szabály, a 613 rendelkezés között. Mi a lényeg? Jézus az isten- és az emberszeretet két ószövetségi parancsát itt foglalja össze egy nagy parancsolattá: „Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, teljes elmédből és teljes erődből!” A második ez: „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” A kérdező lelkesen, szinte elragadtatva helyesli, ismétli Jézus válaszát. Jézus erre megdicséri: „nem vagy messze Isten országától” (34).

Megdicséri. De aki közel van, még nincs benne. Be fog-e lépni? Megteszi-e az utolsó lépést Isten országába? Tudjuk, talán értjük mi is Isten legfőbb akaratát, de van-e bennünk szeretet? Nagy kísértés lehet az, ha közel vagyunk, mégsem benne, Isten szeretetében. Tegyük meg a döntő lépést.