Uram, Szentlélek Isten! Dicsérlek és áldalak téged, csodálva kezed munkáit! Olykor rám szakad a gondolat: ki vagyok én, hogy ebben az óriási világmindenségben személyesen figyelsz rám? Ki vagyok én, hogy körbeveszel áldásaiddal, és még elrontott dolgaimat is lehetőséggé simítod életemben, kapukat nyitsz, utat mutatsz ott, ahol én tanácstalanul álldogálnék? Néha megrémít a gondolat, mennyire természetesnek veszem a jó dolgokat, és vajon félve, rettegve kellene-e várnom, hogy mikor teszed próbára hitemet erőn felül való nehézségekkel? Ilyenkor csak csendben ülök a hajnali fényben, és engedem, hogy szereteted körbevegyen, Igéd világossága újra szívemig érjen és reménységgel töltsön el. És te eljössz, mindig eljössz : vigasztalsz és bátorítasz, szent erőddel töltesz el!

Ámen.