Isten háza népe vagyunk, nem idegenek

Hálaadó istentiszteleten ünnepelték a marcali reformátusok templomuk építésének huszadik évfordulóját május 20-án. Marcaliban nem volt történelmi gyökere a reformátusságnak, Isten azonban úgy rendezte, hogy az ország különböző területeiről (határon belülről és kívülről) a településre érkező reformátusok lassanként egymásra találjanak.

A marcali hívek imádságos odaadására és az Úr meghallgató, gondoskodó szeretetére volt szükség, hogy legyen saját helye a városban a közösségnek: egy kecskeméti orvos házaspár, Puskás László és felesége a Somogyi Református Egyházmegyére hagyta ottani ingatlanját, amelyet az egyházmegye az 1998-tól egyre aktívabb a helybeli közösségnek adományozott. A templom építésének terve már ekkor megfogalmazódott.

Az éppen húsz éve átadott, a parókia udvarában álló templom a helyi református és evangélikus közösség közös otthona. A gondozott környezetben lévő épület bejáratánál – miként az egy valóban szerető családi otthon esetében is tapasztalható – keresztelők, konfirmációk, házasságkötések képei fogadják a betérőt, jelezve, itt szerető, aktív, Jézus Krisztust testvéri közösségben szolgáló gyülekezet él. A jubileum alkalmával lelki házuk stabil alapjáért és épüléséért is hálát adtak.

Fotó: Fazekas Krisztián Árpád (refdunantul.hu)

Fazekas Krisztián, a gyülekezet lelkipásztora felelevenítette, hogy a reformátusok és az evangélikusok együtt éltek az ingatlan adta lehetőséggel. Az elmúlt húsz évben küzdelmek, megpróbáltatások, ugyanakkor naponkénti áldások, felülről jövő bölcsesség, erő jellemezte a gyülekezet minden napját. A növekedés folyamat volt, amelyben mindig felfelé, az Úrra tekintettek, oldalra nézve pedig egymásra. Megemlékezett azokról, akiknek a szolgálata segítette a templom építését.

Isten áldása legyen a Marcali Református Egyházközösségen!