„Emlékszik” Szent Istvánra?

Árnyalatokban szerfölött gazdag anyanyelvünkben eltér a jelentése az emlékszik és a hasonló alakú emlékezik igének. Az előbbi értelme: ’valakinek, valaminek az emlékképét a tudatában (meg)őrzi, illetve azt felidézi’: „Amikor az asszony szül, fájdalma van, mert eljött az ő órája, de amikor megszülte gyermekét, nem emlékszik többé a gyötrelemre az öröm miatt, hogy ember született a világra” (Jn 16,21); „Emlékszik az arany napokra, / Ugye emlékszik, édesem?” (Ady Endre: Mutamur). Ebben az értelemben az emlékezik is használható: Nem emlékezel-e gyermekkorunkra, mikor közöttünk semmi titok sem volt?” (Eötvös József: A nővérek)

Ez utóbbi szó másik jelentése, jelentésárnyalata: valakinek, valaminek az emlékét tudatosan felidézve, azt méltatva (másokhoz is fordulva) megemlékezik valakiről, valamiről: „Petőfire emlékezik szülővárosa”; „Az első világháborúra emlékezik a XX. Század Intézet”.

Ám gyakori ma, hogy az ilyen értelemben alkalmazott emlékezik helyébe is az emlékszik kerül. Az efféle téves csere – különösen, ha a régmúlt eseményeit, hőseit idézzük meg – mulatságos hiba, pongyola szóhasználat: Szeretném, ha szeretnének címmel X. Y. színésznő „emlékszik Ady Endrére”; „A lakosság büszkén emlékszik II. Rákóczi Ferenc vezérlő fejedelemre”. Nagy túlélők is ezek a kedves magyar emberek! – kiálthatunk fel tréfásan ezt a közlést olvasva. E mondat értelme szerint ugyanis mintegy háromszáz esztendősek azok az emlékezők... Ha pedig azt olvassuk, hogy „augusztus 20-án a világ magyarsága államalapító Szent István királyra emlékszik”, a szó szoros értelmében matuzsálemi korú polgárok jelennek meg lelki szemeink előtt... Szabatosan: emlékezik Ady Endrére; a lakosság büszkén emlékezik II. Rákóczi Ferencre; augusztus 20-án a magyarság Szent István királyra emlékezik.

E két ige is példázza: egyetlen betűnyi eltérés is árnyalhatja a jelentést!