... vannak jelen Magyarországon a lelkisegély-telefonszolgálatok. Az egész Kárpát-medencében huszonhét tagszolgálat ötszáz önkéntese fogadja a hívásokat azoktól, akik krízisbe jutottak. Ezek közé tartozik a református lelkigondozás is, de a többségük nem kötődik felekezethez, egyházhoz.

Ezek a szolgálatok azért indultak el, mert óriási igény volt és van arra, hogy mentőövet dobjunk az életük kríziseiben fuldoklóknak. Életvezetési válság, elmagányosodás, kapcsolati és családi problémák, betegség, veszteség, gyász és minden más, súlyos és fájdalmas élethelyzetben ott a telefon, amelyen valaki elérhető ingyenesen.

Az önkéntesség és a titoktartás elveinek megfelelően anonim marad a hívó és az ügyelő is. Sokszor könnyebb is az ismeretlenség homályában, védettségében föltárni a legmélyebb kínjainkat. Nem kell szembesülni döbbent arcokkal, kínos, zavarodott reakciókkal, bizonytalansággal, egy emberrel, aki velünk szemben ül, és talán az látszik rajta, hogy nem érti, hogyan lehet ez vagy az a kérdés akkora probléma, miért vesztettük el a békességünket, miért nem látjuk, merre volna a megoldás.

Bárki, akinek szüksége van valakire, segítőre, kísérőre, aki meghallgatja őt közbeszólás nélkül, és nem ítéli el, segítségül hívhatja az ingyenes számot: 116-123. Az elmúlt hétvégén neves előadók, professzorok tartottak szakmai előadásokat, tanították azokat, akik ezekben a szolgálatokban dolgoznak. Erőnyerésre, rejtett erőforrásaink felfedezésére biztattak az előadók. De minden, ami emberi, véges. Tapasztaljuk, hogy szükségünk van felülről való töltekezésre. Az országos találkozó résztvevői vasárnap választhattak, misén vagy istentiszteleten is részt vehettek hitük és felekezetük szerint. A reformátusokat Pál apostol szavai vezették az igehallgatásban: „Mi, erősek pedig tartozunk azzal, hogy az erőtlenek gyengeségeit hordozzuk, és ne a magunk kedvére éljünk” (Róm 15,1).

De kérdés, ki az erős és ki az erőtelen. Ha arra várunk, hogy majd azután vállaljuk a másik terhének hordozását, ha megerősödtünk, ha stabil lelkiállapotban leszünk, akkor sohasem kezdjük el. Néha nagyon elfárad, elgyöngül az, aki fogadja a hívásokat, megterheli az, ami rázúdul a hívóktól.

Az apostol csodálatos erőátvitelről ír, amely folyamatában történik: gyöngék vagyunk és megerősödünk, mert kapjuk az erőt Krisztustól. De nem a magunk kedvére kapjuk csupán, hanem arra, hogy továbbadjuk a másiknak, aki éppen erőtelen.