... világnapja van. Mit lehet tenni, hogyan lehet megelőzni, hogy valaki megkísérelje az öngyilkosságot? Hogyan tudunk változtatni, segíteni a hamis érzelmekbe és negatív gondolatainak szövevényébe beleragadt embernek? Tudjuk, hogy ösztönösen jeleket ad, aki erre a végzetes lépésre készül. S ha egyáltalán elárulja valaki bizalmasan, hogy vágyik a halálra, arra gondol, hogy jobb lenne nem lenni, mint lenni, nem menekülünk-e az ilyen vallomások elől? Segélykérés az, ha minket megtisztel a bizalmával, de mit kezdünk vele? Megijedünk, elhallgattatjuk, mintha bűn volna, hogy megfordul a fejében a gondolat? Zavarba jövünk, megrettenünk, pedig sokan, szinte mindenki átéli ezt életének egy-egy elkeseredett pillanatában vagy halálos csüggedésében, csak nem mondja el. Van a Bibliában több olyan szereplő is, aki kimondja, hogy legjobb lenne befejezni az életét, vagy meg is kísérelné, ha közbe nem lép valaki.

Jób könyvében többször olvassuk, hogy szenvedésében Jób vágyik a halálra. Már azt a napot is megátkozza, amikor megszületett (Jób 3,3;7;16; 10,18–22). Megutálta az életét (10,1). Nem akar önkezével véget vetni az életének, de ki meri mondani, hogy elege van. A halálra készül, gondolatai visszatérően a halál körül forognak (17,13–16).

Hosszan lehetne idézni fájdalmát, de éppen abban rejlik a kimenekedésének útja, hogy nem tartja magában a panaszát, csalódottságát, dühét és mindenféle indulatait, hanem kiönti azokat úgy, ahogy vannak, elsősorban Istennek. Nem szégyelli még a barátai előtt sem. Egyfajta lelki dac ad neki erőt Victor Frankl pszichológus kifejezésével szólva. Nem belül nőnek a fekélyei a lelkében, hanem a testén, kifelé, írja róla Richard Rohr római katolikus szerzetes. Ezzel tehát átéli egészen, de nem adja meg magát a szenvedésnek és a reménytelenségnek. Bármilyen keserves olvasni vagy hallgatni, legyen erőnk hozzá, mert a kivezető út a halálos mélységből éppen ez: a panasz, az érzelmek kiárasztása és a bátor küzdelem.

A halálos csüggedés, bántás, félelem, betegség, gyász, kudarc, veszteség összegyűlhet valakiben úgy, hogy már nem hiszi el: képes elviselni és túlélni azokat, hanem meg akar halni. Ha bezárkózik, akkor nehéz bármit is tenni. De segíteni kell, hogy mégis el tudja hinni, milyen nagy ajándék és lehetőség az élete, és érdemes tovább küzdeni. Istentől kérjünk erőt ahhoz, hogy oda tudjunk állni azok mellé, akik roskadoznak terheik alatt.

Higgyünk az ő hatalmában, hogy Lelke által képesek lehetünk föléleszteni benne a reményt. Az ő szeretete gyógyít.