Jézusnak e gyakran elhangzó szavai baráti biztatásnak és isteni parancsnak egyként beillenek. Mit is jelent e néhány szó, amely nemcsak sántáknak vagy bénáknak szól, de mindnyájunknak? „Kelj fel, és járj”, azaz ne félj az élettől, ne lecsavart lángon égj, ne takarékoskodj se a munícióddal, se magaddal, merj élni, szeretni és remélni! „Kezdjetek el élni, hogy legyen mit mesélni” – hangzik a bátorító ének. Az életünk tele van veszélyekkel, a földrengéstől a háborúig minden megtörténhet velünk. Ezért aztán önkéntelenül is visszahúzódunk, olykor még egy egérlyukba is bebújnánk, ha tehetnénk. Az exodus, a világból való kivonulás gondolata mindig is kísértett. Jézus a főpapi imában mégis így imádkozik: „Atyám, nem azt kérem tőled, hogy vedd ki őket a világból, hanem azt, hogy tartsd meg őket a világban!” (Jn 17,15) Tehát Krisztus a mi megtartatásunkért könyörög, meg azért, hogy legyen erőnk újra meg újra fölkelni és megtenni mindazt, amit meg kell. Mitől akar megóvni minket? A megfáradástól, a kiégéstől, a közönytől, a depressziótól és az önfeladástól.

Mi túlságosan is függünk másoktól, attól, mit gondolnak vagy mondanak rólunk, mert félünk, hogy megszólnak, kiközösítenek minket. A jézusi „kelj fel, és járj” arra biztat, hogy ne féljünk kilépni a komfortzónánkból, induljunk el Isten és az emberek felé, keressük velük a kapcsolatot. Ezzel ezt üzeni Jézus: szükség van rád, akár idős vagy, akár fiatal, szükség van rád a családban, a gyülekezetben, a munka világában, ott, ahol éppen vagy, a szavadra, a mosolyodra, a simogatásodra, az elszántságodra, rád magadra. Nem baj, ha idős vagy, az erőd is fogytán van, és úgy érzed, hogy te már nem kellesz senkinek, tedd meg azt, amit csak te tudsz megtenni, imádkozni vagy a szomszéd virágait megöntözni, vagy pótnagyinak lenni. Az sem baj, ha még nagyon fiatal vagy, akkor tégy rendet magad körül, látogasd meg a nagymamát, vásárolj neki, ülj le mellé és hallgasd meg a kedvenc történetét, amelyet már annyiszor hallottál, hogy már nála is jobban tudod.

Alapjában véve mindnyájunknak szükségünk van a „kelj fel, és járj” biztatására, a legjobb az volna, ha minden reggel e szavakkal ébresztene bennünket a mi Jézusunk: ne ballagj és ne botorkálj, hanem járj, mint akinek dolga van ebben a világban! Lehet, hogy ezüstöd, aranyad nincs, de van Krisztusod, akinek a nevében bármi jót megtehetsz bárkivel. Akinek nincs embere, annak azzá lehetsz, miként Jézus a bethesdai betegnek. Ne légy hétalvó, mint Jónás, ne aludd át az életed, ne álmodozz nagy tettekről, a sok kicsi sokra megy, csak annyit tégy, amennyi az erődből kitelik. „Ébredj föl, aki alszol, támadj föl a halálból, és fölragyog néked a Krisztus”, aki csak ennyit kér tőled: „Kelj fel, és járj!”