... alatt élt Pál apostol, mert Jézus lelke, a Szentlélek irányította őt. Nem volt előtte kitaposott út. Óriási nyitottság kellett ahhoz a váltáshoz, hogy nem Saul farizeusként fogja tanítani az övéit, hittestvéreit a zsidó vallás fontos elemeire, megtartására, amire készült ifjúkori tanulmányai alapján, hanem a Krisztus evangéliumát viszi nekik. Amikor azok nem fogadják el, a pogányokhoz fordul, akiknek a társasága, a háza, a velük együtt étkezés tisztátalanná teszi őt a mózesi törvények szerint. Fel kellett fedeznie, hogy a különböző helyzetekben, amelyekben a zsidó vallás előírásai elvileg nem engedték volna a pogányokkal érintkezni, hogyan talál mégis járható utat.

Nagyon kellett az eszét és a szívét is használnia, hogy tiszta maradjon a lelkiismerete, és hiteles az Ige hirdetése. A keresztyén misszió szabályai nem voltak pontosan lefektetve. Az apostolok gyűlése Jeruzsálemben közösen határozatot hozott (ApCsel 15,22–29), hogy ne terheljék meg azokat a gyülekezeteket, amelyek tagjai nem zsidó vallású emberekből lettek Krisztus követőivé. Nem kérték tőlük a körülmetélkedést mint vallási előírást. Pál egyéni mérlegelés alapján döntött az adott helyzetben: „Volt ott egy Timóteus nevű tanítvány, egy hívő zsidó asszonynak és egy görög apának a fia, akiről jó bizonyságot tettek a lisztrai és ikóniumi testvérek. Pál magával akarta őt vinni, ezért az ott lakó zsidókra való tekintettel körülmetélte őt. Mert mindenki tudta, hogy az apja görög volt” (ApCsel 16,1–3). Ez az apostol figyelmes és tapintatos voltát mutatja. Az apostolok cselekedeteinek ebben a fejezetében több határozott útmutatásról olvasunk, amelyet a Lélek ad az apostolnak. „Azután átmentek Frígia és Galácia földjén, mivel a Szentlélek nem engedte nekik, hogy hirdessék az igét Ázsiában. Amikor Míszia felé mentek, Bitiniába próbáltak eljutni, de Jézus Lelke nem engedte őket” (7–8).

Máskor látomásban, álomban vagy imádság közben kapja az indítást, hogy merre tovább. „Egy éjjel látomás jelent meg Pálnak: egy makedón férfi állt előtte, és ezekkel a szavakkal kérlelte őt: Jöjj át Makedóniába, légy segítségünkre! A látomás után nyomban igyekeztünk elmenni Makedóniába, mert megértettük: Isten oda hívott minket, hogy hirdessük nekik az evangéliumot” (9–10). Ő maga alakította a menetrendjét, készen arra, hogy engedelmeskedjen, ha a Lélek másfelé irányítja. Nem mindig tudta az értelmét, de akkor is bízott a kapcsolatban.

Nagy tudomány: krisztusi szabadságban élni, közben éberen figyelni, és engedni a Lélek vezetésének. Nekünk is ismerős ez?

(folytatjuk)