Menyus szomorúan kullogott be a hittanterembe. Először a köszönését is alig lehetett hallani. De amint odament az ablakhoz, nagyot ugrott örömében.

– Boldi bá, nézd! Kibújt a virágom a földből! Kibújt!

Valóban, egy aprócska, zöld hajtás igyekezett a napfény felé. Gyenge volt még, kicsi, de látszott, hogy nagyon szeretne élni.

– Igen, látom – válaszolta Boldi bá. – Vigyázz rá, gondozd rendesen, és akkor majd szép nagyra nő.

– Gondozom, gondozom! Mindig gondozom! – bólogatott Menyus, de Boldi bácsi látta, hogy valami baj van.

– Á, semmi… – válaszolta a kisfiú, amikor a lelkész rákérdezett. – Csak Ákos… Nem akar hittanra jönni. Hiába hívtam, azt mondta, hogy nem érdekli, meg unalmas. Mondtam neki, hogy nem az, mert nagyon jókat lehet beszélgetni Boldi bácsival, meg mondtam neki a virágját is, hogy mi lesz vele, de Ákos csak megrántotta a vállát, és futott a többiekhez a homokozóba.

– Ó, nagyon sajnálom… – bólintott Boldi bá. – De tudod, Jézus mondott erről is egy példázatot.

– Az meg micsoda? Matekpélda? Gergőnek is példákat kell megoldania a suliban.

– Hát, akár így is mondhatjuk. Mert a példázatot is meg kell fejteni ahhoz, hogy megértsük.

– Olyan, mint egy rejtvény?

– Néha olyan. De ezt a példázatot könnyen meg fogod fejteni, mert a magvetésről szól.

Menyus letelepedett Boldi bácsival szemben a játszószőnyegre.

– Emlékszel, amikor elvetettük a magokat? – hozzá Boldi bá. – Hogyan csináltuk?

– Hááát… – vakarta a fejét Menyus. – Beleöntöttük a földet a tejfölöspohárba, aztán beleszórtuk a magokat, aztán megint raktunk egy kis földet rá, és a végén az egészet meglocsoltuk.

– Igen. És mi lett volna, ha a magvak nem a földre esnek, hanem kiszóródnak? Össze tudtuk volna szedni őket?

– Nem – rázta a fejét Menyus. – Annyira picik, hogy talán meg se találtuk volna őket.

– És mi lett volna a magocskákkal ott, a földön?

– Gondolom, a takarító néni mindet összeseperte volna este.

– Ki tudtak volna hajtani valaha?

– Ááá, dehogy – rázta a fejét Menyus. – Kidobta volna őket a szemétbe.

– Erről beszél Jézus is – szólt Boldi bá, elővette a Bibliáját, és olvasni kezdte:

– Íme, kiment a magvető vetni, és történt vetés közben, hogy némely mag az útfélre esett, de jöttek a madarak, és felkapkodták! (Mt 13,3–4 (5–8).

– Ó… – szontyolodott el Menyus. – Megették a madarak a magokat? Boldi bá bólintott.

– Akkor azokból nem lesz virág. Vagy akármi is, amit a magvető vetett. Úgy jártak, mint amiket kidobott a takarító néni.

– Bizony – bólintott Boldi bá. – És voltak olyan magvak is, amelyek nem tudtak eléggé gyökeret ereszteni. Így járt most Ákos. Mert Isten szava olyan, mint a mag. Itt, a hittanon Ákos is hallotta Isten üzenetét. De valamiért nem érdekli. Talán fontosabbak a többiek. Vagy nem volt elég érdekes neki a hittanóra. Nem tudjuk. Úgy tűnik, hogy most nem sikerült ez a magvetés. De tudod, mi a jó?

Menyus a fejét rázta.

– Hogy a magot újra el lehet vetni. Újra lehet hívni Ákost hittanra, a gyülekezetbe, és lehet, hogy legközelebb mi is ügyesebb magvetők leszünk.