... és ódon szóhasználattal atyának nevezzük bevett biblikus hasonlattal a teremtő és megváltó Istent, mivel Jézus Krisztus is atyámnak szólította őt. Nyilvánvaló, hogy a férfias tulajdonságot mutató szó arra utal, hogy biztonságot nyújt, akiből teremtőerő sugárzik, oltalmába menekülhet az emberteremtmény. Mégis van, akit a Teremtőnek ez a megnevezése megriaszt, félelmet kelt benne, mert gyermekkorából nyomasztó élményeket idéz saját apjáról vagy nagyapjáról. A Szentírásban azonban helyenként megjelenik Isten női princípiuma is. A napokban olvassuk Ézsaiás könyvében azokat a hasonlatokat, amelyek mennyei Atyánk gyöngédségét, figyelmességét, irgalmas szeretetét fejezik ki, olyan tulajdonságokat, amelyeket inkább nőiesnek tartunk. A próféta az Isten által küldött szabadítóról ír, aki úgy hatalmas, hogy egyszerre szelíd is. Ismert képeket hoz, mint például a megrepedt nád, a pislogó gyertya, amelyek értéktelen és teljesen hasznavehetetlen dolgok, mégsem dobja ki, nem oltja el (42,3). Elgondolkoztató képek.

Milyen az Isten, aki a törékeny, elfogyó, alig-alig működő életet is óvja, becsüli, megszánja?

Isten anyai tulajdonságait és vonásait rajzolják meg a próféciák. A babiloni fogságban kesereg a nép, panaszkodik: „De Sion ezt mondta: Elhagyott engem az Úr, megfeledkezett rólam az én Uram! Megfeledkezik-e csecsemőjéről az anya, nem könyörül-e méhe gyermekén? De ha ő meg is feledkeznék, én akkor sem feledkezem meg rólad! Íme, a tenyerembe véstelek be, szüntelenül előttem vannak falaid.” (49,14–16)

Hallottam olyan történetet, hogy egy fiatalember elfelejtkezett a menyasszonyáról, észre sem vette, hogy valahol egyedül hagyta őt az utcán. Egy kutató, tudós néha annyira belemerül a munkájába, hogy arról is megfeledkezik, hogy felesége van. Olyat azonban ritkán hallani, hogy egy anya elfelejtkezne a csecsemőjéről, akit megszült. Ha elhagyná is, elfelejteni nem tudja, mert egy életre mély nyomokat hagy benne, hogy valamikor a szíve alatt hordta kilenc hónapon át, azután fájdalommal megszülte a babát. De még ha egy anya megfeledkeznék is a csecsemőjéről, Isten soha nem feledkezik meg teremtményeiről. Mert ő olyan, mint egy tökéletes, szerető édesanya. Életet ad, táplál, magához ölel, int és élni tanít, támogat és elenged, önállóságot és szabadságot ad, és mindig kész befogadni. Beleenged nehézségekbe, de azért, mert közben gyógyít és felnőtté érlel. Isten nem anya és nem apa, nem férfi és nem nő. Ő tökéletes, mennyei jó szülőnk.