Ha vétkezik ellened testvéred, akár naponta hétszer bocsáss meg neki! (Lk 17,1–3). A tanítványok tudták, hogy ehhez hitre van szükség, már ismerték a Jézustól tanult imádságot: „bocsásd meg a vétkeinket, ahogy mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőknek”. Ha hiszünk abban, hogy Isten kegyelméből élünk, mert nem a bűneink szerint bánik velünk, akkor hálaadásból mi is megbocsátunk az ellenünk vétkezőnek. Ahogy véghetetlen a mennyei Atya bűnbocsátó kegyelme, úgy lehet a megbocsátásunk is határtalan.

Tudták ezt a tanítványok, így kérték Jézustól: „Növeld a mi hitünket!" Jézus azzal válaszol, hogy már egészen kevés hittel is nagy dolgokat lehet elérni, mert a hit nem teljesítmény, hanem lsten iránti bizalom, ezért Jézus így felel: „Ha akkora hitetek volna, mint egy mustármag, és így szólnátok ehhez a vadfügefához: Szakadj ki gyökerestől, és gyökerezz meg a tengerben, az engedelmeskedne nektek!” (Lk 17,5).

A mustármag a legkisebb mag, mégis nagy növény nő ki belőle, különösen is igaz ez a fekete mustárra. Ugyanerre az ellentétre épül a mustármag példázata, amely az Isten országának növekedését példázza, de igaz minden emberre is. Lehet, hogy az elvetett igemag sokáig szunnyad, de ha jó talajra talál, megfogan és fává nő. A gyermekkori hit a mindent megkérdőjelező serdülőkorban sokszor elhalványul, de ha később megelevenedik, új erőre kap és csodákra képes.

„Hasonló a mennyek országa a mustármaghoz, amelyet fog az ember, és elvet a szántóföldjébe. Ez kisebb ugyan minden magnál, de amikor felnő, nagyobb minden veteménynél, és fává lesz, úgyhogy eljönnek az égi madarak, és fészket raknak ágai között” (Mt 13,31–32). Kérjük hát teljes szívvel a zsoltárossal együtt: „Tiszta szívet teremts bennem, Istenem, és az erős lelket újítsd meg bennem!”