Sokszor ér minket, reformátusokat az a vád, hogy érzéketlenek vagyunk a művészetekre, különösen a képzőművészetre. Noha még a közelmúltban is előfordult, hogy rosszul értelmezett puritanizmusra hivatkozva frissen megtalált középkori freskókat meszeltek le református templomban, gyülekezeteink többsége ma már egészen máshogy viszonyul a reformáció korszakát megelőző díszítésekhez.

Karácsony előtt lehetőségem volt a helyszínen megcsodálni Magyarvista, a kis kalotaszegi falu középkori református templomát, ahol nemrégiben a betlehemi történet előzményeit ábrázoló freskót tártak fel a gótikus diadalíven a magyarországi Teleki László Alapítvány (TLA) anyagi támogatásával. Azt a pillanatot örökítette meg az ismeretlen mester, amikor Gábriel arkangyal az örömhírt jelenti a megrettent Máriának. Nem ez az egyedüli ékítménye a kis templomnak: Gróh István még az első világháború előtt tíz falképes jelenetet örökített meg akvarellben, a freskókat azonban később lemeszelték.

Az akvarelleken szereplő egyik jelenetet 2006-ban találták meg, közvetlen közelében pedig két összefüggő, addig ismeretlen jelenet tárult föl, a keresztre feszítés és Szent Longinus meg egy fegyverhordozója. A viharba került zarándokhajót ábrázoló déli falképet 1400 körül, a sarokban levőket a XIV. század elején festhették. Valóságos kincseket nem csak a falak rejtettek: a templomi faszerkezet – a freskók mostani feltárásával párhuzamosan elvégzett – kormeghatározása alapján kiderült, hogy a struktúra jó része hétszáz éves. Jelenlegi tudásunk szerint a faszerkezet nemcsak a legrégebbi egész Erdélyben, de még Közép-Európában is párját ritkítja. Igazán megható volt látni, ahogy a gyülekezet viszonyul szeretett temploma még bőven a protestantizmus elterjedését megelőző időszakokból származó kincseihez.

Felházi Zoltán tiszteletes úr még adventi prédikációjába is beleszőtte az angyali üdvözletet ábrázoló freskót, nyája pedig áhítatosan újra és újra szemügyre vette a nem olyan régen még fehér falak alól előtűnt sok évszázados képi üzeneteket.