Eredetileg orvosnak készült, végül mégis a lelkészi szolgálatot választotta. Mi befolyásolta a döntését?

Gyermekkori álmom volt, hogy orvos lehessek. Éveken át felvételiztem az orvosi egyetemre, közben kórházban dolgoztam segédápolóként. Az orvosok sokat segítettek, tanítottak, miután megtudták, hogy én is az szeretnék lenni. Akkoriban nehéz volt bekerülni, iszonyatosan magas ponthatárok voltak.

Rengeteget tanultam, végül a negyedik felvételim nagyon jól sikerült, de azt vették fel, akinek volt protekciója. Ez nagyon megviselt, úgy értelmeztem, hogy Isten is ellenem van. Bár evangélikus voltam, a maglódi református gyülekezetbe kerültem. A lelkésznő elküldött a kölkedi táborba. Innen Baranya szeretete. Ott talált rám Isten, de még mindig meg voltam győződve arról, hogy engem orvosnak teremtett.

Újra felvételizett?

Igen, bár az ötödik felvételimet kicsit félvállról vettem, mert inkább a Bibliával foglalkoztam, de a hatodik felvételim szuperül sikerült. Fel is vettek, csak fizetősre. Sajnos a családunk összjövedelme nem volt annyi, mint amennyibe egy félév került volna az orvosin. Közben lelkészek, hitben járó atyafik kérdezték tőlem: nem akarok inkább lelkész lenni? Akkor már megismertem a férjem, aki tudta, hogy ő a lelkészi szolgálatot választja, nekem már a „papné” hivatás is elég lett volna. Aztán lassan meghallottam Isten szavát, de megerősítésre volt szükségem. Ezért azt mondtam neki: „Jó, egyszer (!) felvételizek a teológiára!”

Sikerrel…

Sokat kellett tanulnom, hiszen nem vihettem pontokat. Ráadásul a felvételi előtt volt egy óriási autóbalesetünk is, majdnem belehaltunk. Pontosan abban az évben törölték el az orvosi egyetemen a fizetős rendszert, így bent voltam ott is. Levelet írtam az orvosi dékánjának: bár hetedjére sikerült bekerülnöm, köszönöm, mégsem megyek, helyette a teológiát választom. Számomra még ma is csodás és mélyen megtisztelő, hogy lelkész lehetek, és nagy ajándék a gyülekezetem. Nagyon szeretem a szolgálatom, nagyobb gyógyítás ez, mint amiről álmodtam!

Nem csak lelkipásztorként tevékeny, tavaly megjelent első könyve is. Régóta ír?

Nem. Másfél éve vált ez tudatossá, amikor beiratkoztam Lackfi János tanfolyamára – kreatív írásra –, és lett online írói oldalam.

Más írók éveket várnak, amíg kiadhatják első könyvüket, önnél pedig szinte azonnal kopogtatott a kiadó.

Lépésről lépésre vezet Isten ebben is: a tanfolyamon született írásaim eljutottak a Parakletos Kiadóhoz. Kérték a novelláimat, és kiválasztották az adventi „csomagot”. Azt mondta róluk a kiadó főszerkesztője, aki szintén Istenre figyelő ember: az adventről nem lehet újat mondani, de nekem sikerült. Én úgy mondom, hogy én csak írok, a Jóisten diktál.

Min dolgozik?

Többek között egy regényen. Ez nagy álmom, és tudom, hogy meg kell írnom, írás közben pedig mélyül az Istennel való kapcsolatom is. A történet a honfoglalás után nem sokkal, 930 körül játszódik az Őrségben, a nyugati gyepünél, amit az őrállók védtek. A főszereplője egy kislány, aki a pogánynak mondott magyar ősvallásban találkozik egy „istentudóval”, majd a lassan teret hódító keresztyén tanokkal. Előkerülnek a különböző istenképek, az Istennel való kapcsolatok és a kérdés: melyik az igazi, és hogy miként lehet élő kapcsolatom vele? Ma is ez a legnagyobb kérdés.

Könyvét nem a saját nevén publikálta. Miért?

Fontosnak tartottam, hogy legyen egy olyan kis világ, amely az enyém, ahová elbújhatok, ha akarok, illetve így valóban csak azok tudják (tudták eddig), hogy engem rejt az írói álnév, akik ismernek.