Érdeklődésem, szent kíváncsiságom annak is szólt, hogy Jób könyvéről – pár fejezetet leszámítva – még nem mertem prédikálni. Amikor a Reformátusok Lapja részére Az Ige mellett rovatban 2011-ben és 2017-ben kétszer is megküzdöttem Jób könyvének koncentrált végigmagyarázásával, döbbentem rá, mennyire megérint ez a bibliai könyv, egyszersmind milyen nehéz megragadni, hiszen olyan teológiai és emberi kérdéseket hoz elénk, amelyek előtt eltörpülünk.

Az első és második prédikáció összegzi is e kérdéseket, amelyek aztán végigvonulnak a sorozaton: „Föl kell tennünk néhány kérdést… hogyan beszélhet egy feddhetetlen ember ilyen keményen a kegyelmes Istenről, és hogyan bánhat ilyen keményen a feddhetetlen emberrel a kegyelmes Isten?” Majd: Kicsoda Isten mindenhatóságában, igazságában, rejtőzködő voltában, miért hallgat az Isten? A prédikációk nem hagynak bennünket válasz nélkül a kérdéseket illetően, de azzal a bizonyosságos alázattal, hogy kérdéseink e testben élve mindig is megmaradnak, hogy érleljék, tisztogassák, elevenítsék hitünket. A sorozat kezdetén jó volt olvasni azt az imádságos alázatot, amellyel az igehirdető hozzáfogott e szolgálathoz: „Egyfolytában olvasom Jób könyvét, de megvallom, ritkán mertem igehirdetésbe foglalni. Vajon megoszthatom-e tapasztalataimat veletek? Elmondhatom-e, hogy én már láttam Jóbot?”

Bogárdi Szabó István olyan rendszeres teológus – a teológia teljes tudományára, valamint a segédtudományokra való, irigylésre méltó rálátással –, aki vallja: az egyház legitim módon csakis az igehirdetéssel hathat, amennyiben az Úr Szentlelke megkönyörül a prédikáción, a prédikátoron és a hallgatókon. Ő úgy műveli a rendszeres teológiát, hogy azt mindig az igemagyarázat, a helyes és helyesen aktualizált írásmagyarázat szolgálatába állítja, ezért a homiletikát kiemelten fontosnak tarja. Többször beszélgettünk az igehirdetés szépségéről, de a nehézségeiről is. Bogárdi Szabó István úgy műveli a teológiát, hogy leginkább az igehirdetés izgatja; vallja, az egyház minden élettevékenysége igehirdetés, Krisztus evangéliumának hirdetése, amelynek koronája a szószéki szolgálat, a prédikáció.

A Dunamelléki Református Egyházkerület három cikluson át volt püspökének, egy cikluson át volt zsinati elnöknek, teológiai tanárnak, a budahegyvidéki gyülekezet lelkipásztorának Jób könyve alapján mondott igehirdetései 2022-ben hangzottak el. Az elhangzás után nem sokkal megjelent anyagról van szó, amely azt is igazolja, hogy az igehirdető végigküzdötte a készülés teljes útját, egészen odáig, hogy a kidolgozott és elhangzott igehirdetést végső formába öntötte. Csodálatos, nagy munka ez, amelyet megáld az Úr. Például azzal, hogy mi is, akik nem lehettünk ott az elhangzáskor a budahegyvidéki gyülekezetben, mégis részesei lehetünk a prédikációk gazdagságának.

Ezek a prédikációk igemagyarázatok is, miközben mindig felragyognak azok az örök krisztusi és egyben aktuális üzenetek, amelyek az igehirdetőt megragadták, és ezért minket is megragadnak. Ez a Szentlélek csodája a prédikáláskor. E kötet elolvasásával jobban megértjük Jób könyvét, mint eddig értettük. Ez történt velem is. Ahol kérdőjelek szerepeltek az egyes jóbi igeszakaszoknál a kipreparált Bibliámban, azt most jobban értem.

Bogárdi Szabó István nagy ajándéka a tanítás karizmája. Néhány kiragadott példa ezekre a tanításokra: amiként szól a kerettörténetről, majd megvilágítja Jób feddhetetlenségének jelentését és a barátok kezdeti hallgatását, kitér Jób megszólalására, aki végül is megtöri a csendet – Jób első megszólalása, átka és siratója, e kettő együtt, valójában imádság, Isten utáni kiáltás, mert Jób végig a hitéért harcol, Istenéért harcol; vagy amiként Elifázt a suttogva vigasztaló barátként jellemzi, aki kérve kéri Jóbot, hogy most ő is fogadja el a vigasztalást, miként korábban ő maga is megvigasztalt másokat, Bildádot pedig a higgadt, kimért beszédűnek jellemzi, míg Cófárt úgy, mint aki kiabálva teremti le Jóbot.