A hittanóra után Menyus ott sertepertélt még Boldi bácsi körül. Ahogy a többiek elmentek, hirtelen mozdulattal ölelte meg a lelkészt:

– Jaj, Boldi bá! Én olyan boldog vagyok!

– Én is, Menyus. Nagyon!

– És te is annak örülsz, aminek én?

– Gondolom...

– Annak, hogy Ákos megint itt volt a hittanon? És hogy már háromszor is jött egymás után?

– Annak, bizony!

– És tudod, Roli is kérdezte, hogy mit csinálunk mi itt, a hittanon, és mondtam neki, hogy most éppen virágot ültettünk, de szoktunk katonásat is játszani, amikor mi vagyunk a hit harcosai. Ez neki is tetszett, és lehet, hogy ő is el fog jönni.

– Ó, hát annak különösen örülnék! Emlékszel, hogy el voltál keseredve, amikor nem jött Ákos?

Menyus szomorúan bólogatott.

– Mit gondolsz, miért jött újra? - kérdezte Menyust Boldi bá.

– Hát... kedvet kapott valamitől. Mondjuk elég sokat meséltem neki a hittanról, meg elénekeltem neki a Kicsi vagyok ént, és képzeld, az a többi fiúnak is tetszett, csak úgy masíroztunk fel-alá, hogy ,boldog is vagyok, az is maradok"

– No, látod! – nevetett Boldi bá. – Érdemes volt vállalnod a hitedet. Most te voltál a magvető.

– Milyen magvető? Nem vetettem én semmiféle magot! Csak a virágmagot múltkor – futott oda az ablakhoz, hogy megcsodálja a kis virágját, amely napról napra erősödött, és úgy tűnt, lassan ki is bontja első kis virágait.

– Bizony. De nem elég elvetni a magot, gondozni is kell a kis növényt. Öntözni kell, védeni a hőségtől, hogy gyökeret tudjon ereszteni, ki kell gyomlálni körülötte a földet.

– Ó, abban nagyon jó vagyok! – csillant fel Menyus szeme. – A mama is szokott gyomlálni a kiskertjében. Pedig fáj a lába. Ő is azt mondja, hogy ha nem huzigálja ki a gyomokat, akkor nagyobbra nőnek, mint a paradicsom, és nem lesz mit enni a vajas kenyérhez. Ezt értem. De mi köze van ennek Ákoshoz vagy Rolihoz, és főleg az én hitemhez?

– Nemcsak a százszorszép magját vetetted el, hanem az Ige magját is – magyarázta Boldi bácsi. – Hogy te eljöttél hittanra, hogy bátran vállaltad a hitedet, hogy megtanítottad a dalt a fiúknak, ez mind olyan volt, mint amikor a magvető szórta a magot. És látod, most Ákos visszatért. Lehet, hogy Roli is el fog jönni. Mert Jézus azt mondja, hogy a mag az Isten Igéje, a Biblia szava. Amiket itt hallasz, hittanfoglalkozáson, vagy amiket a szüleid olvasnak neked esténként otthon. De Isten szavát nem elég örömmel fogadni. Oda kell figyelni rá, gondozni kell. Elhessenteni a madarakat, kiirtani a gyomokat, hogy a hited növekedhessen

– Én nem félek a madaraktól! Ezer varjúval elbánok! A gyomokkal meg főleg! Gyomláltam én már a mamával!

– Nem igazi varjakról, és nem valódi gyomokról van szó. Hanem olyan dolgokról, amik eltérítenek Isten útjáról. A rosszalkodások, vagy éppen az, hogy nem akarsz hittanra jönni, nincs kedved imádkozni. Ezek mind gyengítik a hitedet. De ha odafigyelsz, akkor a hited is megnő és kivirágzik, mint ez a százszorszép, amit együtt ültettünk. És sokan örülnek majd neki.