Vészhelyzet a négyzeten
Milliók élete változott meg visszafordíthatatlanul február 6-án hajnalban, amikor földrengés rázta meg Törökország déli és Szíria északi részét. A Richter-skála szerinti 7,8-as erősségű rengést egy 7,5-ös követte, ilyen erősségűekre évtizedek óta nem volt példa. A földmozgást Libanonban, Cipruson és Izraelben is érezték.
A katasztrófa már 34 000 ember életét követelte. Becslések szerint Szíriában megközelítőleg négyszáz, Törökországban pedig ötezer-hatszáznál is több épület semmisült meg, és mindkét országban sok ezer szenvedett jelentős károkat. A helyi keresztyének az elsők között siettek a bajbajutottak segítségére, miközben maguk is megrendülve próbálják értelmezni a történteket. „Isten irgalmazzon, Krisztus kegyelmezzen nekünk. Ennél tovább most még nem jutottunk” – foglalta össze lelkiállapotukat az egyik helyi misszió vezetője.
A szíriaiak leomló épületek dübörgését, puffanását hallották, majd végignézték, ahogy a por beborítja a szürke, szétszaggatott betontömböket. Ahol korábban házak és irodák álltak, most romok éktelenkednek. Az emberek ismét kezükkel ásnak a romok között, remélve – gyakran hiába –, hogy megmenthetik a szeretteiket. A földmozgások másodpercek alatt egész városrészeket semmisítettek meg. Sokak számára a földrengés újfajta rémületet jelent, mellbevágó még azok után is, amit a háború alatt átéltek. Mark Kaye, a Nemzetközi Mentőbizottság szóvivője úgy fogalmazott, ami Szíriában történik, az vészhelyzet a vészhelyzetben. Az évek óta tartó polgárháború miatt emberek milliói menekültek északra, sátrakban, ősi romok között kerestek menedéket, miután korábbi otthonuk elpusztult. Most itt következett be a földindulás.
KOLERAJÁRVÁNY TÖRHET KI
Szíria földrengés sújtotta részén a törökországinál is drámaibb a helyzet. A háború okozta gazdasági összeomlás miatt sokan már eleve nem jutnak megfelelő táplálékhoz, meleg ételhez, mások eladták a télikabátjukat, hogy élelmiszert vásárolhassanak. Hidegben az ágyukban dideregnek, fűtés nélkül, vagy ipari olajmaradványokat, például olajbogyók préselése után visszamaradt olajmaradékot, vagy gumiabroncsokat, régi ruhákat, szemetet égetnek, hogy valahogy melegen tartsák magukat.
Hetente csak egyszer zuhanyoznak, benzin híján az iskolákba és a munkahelyekre sem jutnak el, a taxiszolgáltatás és a tömegközlekedés leállt. Az iskolák bezártak, mert nem tudtak világítani vagy fűteni a tantermeket. Az internet és a mobilhálózat nem üzemel. Egyes helyeken az áramellátás napi egy óránál is kevesebb, így az elektromos fűtőtestek használhatatlanok, csakúgy, mint a gazdaságok vízszivattyúi, ami az élelmiszerárak emelkedését okozza; a lakóházakban nincs vízellátás, így az emberek nem tudnak kezet sem mosni, és közvetlenül a szennyezett Eufrátesz folyóból isznak. Szíria lerombolt infrastruktúrája következtében az elmúlt hónapokban több ezren betegedtek meg kolerában, a kórházakban nem kaptak egészségügyi ellátást, mivel a háború előtti szíriai egészségügyi létesítményeknek kevesebb mint a fele működik. December közepére az ENSZ szerint országszerte több mint hatvanezer koleragyanús esetet regisztráltak.

KORÁBBI KONFLIKTUSOK SEBEI
2020 elején lépett életbe a törékeny tűzszüneti megállapodás, ám az ország nagy része még mindig viseli a konfliktus nyomait. A szankciók, a nemzetközi segélyek hiánya, a romokban heverő hazai gazdaság miatt újjáépítésre alig van lehetőség. A Világbank szerint Szíria bruttó hazai terméke 2010 és 2020 között több mint a felével csökkent, a koronavírus-járvány tovább rontotta a helyzetet.
SZÍRIA MAGÁRA MARADT
A katasztrófa sújtotta terület mentőcsapatai gyorsan reagáltak, a régióban azonban fagypont alatti volt a hőmérséklet, sok helyen havazott, és nincs elég mentőfelszerelés. A pusztítás mértéke még az összeomlott épületek látványához szokottakat is megrázta. Aleppóban a polgárháborús lövedékektől és bombáktól megrepedt épületek pillanatok alatt összedőltek, mintegy harmincezer ember otthona sérült vagy semmisült meg. A lakosság évekig szenvedett a harcoktól, a település a leghevesebb ütközőzónák közé tartozott, pedig egykor Szíria kereskedelmi központja, büszke kozmopolita városa volt. A természeti katasztrófa megsokszorozta az ember által okozott sorscsapásokat, a szenvedést mind Aleppóban, mind tágabb értelemben Szíriában. A harcok 2016-ban nagyrészt megszűntek a városban, de a számos megrongálódott és lerombolt épületnek csak kis részét sikerült újjáépíteni. Most a lakosok nem mernek a még álló épületekben maradni, újabb földrengéstől rettegve, inkább autókban, futballpályákon és más szabadban lévő területeken táboroznak.
A földrengés felerősítette a problémát, amellyel Szíria évek óta küzd: hogyan juthatnak be az ország területére a külföldi segélyszállítmányok? A 2011-es polgárháború az országot nagyjából öt részre szakította: a szíriai kormányerők fennhatósága alá tartozó területre; az Egyesült Államok támogatta kurd milíciaszövetség felügyelete alatt élő északkeleti zónára; a Törökország által ellenőrzött, északi határ menti régióra, amelyet a szír kormány szeretne visszafoglalni; továbbá a dzsihadista szervezetek, valamint a szíriai lázadók által ellenőrzött északnyugati övezetekre. A háborű miatt kitelepítettek számára fenntartott menekülttáborok megteltek, mivel a Szíria más részeiből északnyugatra vándorolt közel hárommillió ember egy részét befogadták. Az ország északnyugati sarkát törökországi ellenzéki csoportok ellenőrzik, itt mintegy ötmillióan élnek. A földmozgások következtében több tízezren váltak ismét hajléktalanná ebben a térségben, ahol már a természeti csapások előtt is humanitárius válság alakult ki. A lázadók által uralt Északnyugat-Szíriának ebbe az elfeledett csücskébe nem jutottak be nemzetközi mentőalakulatok és a segélyszállítmányok. Az önmagában is megosztott és a világ nagy részétől elszigetelt Szíriának egyedül kellett helytállnia.
Kedves Olvasó!
A teljes cikk elolvasásához előfizetéssel kell rendelkeznie! Kérjük tekintse meg ajánlatunkat!