Mindenható Isten, ki kicsinyke életünket kezedben tartod, és szerető atyaként gondoskodsz rólunk, csendben és hálás szívvel állunk meg előtted! Olyan jó lenne minden eddig tapasztalt áldásodat felsorolni, megköszönni, sokat emlegetni, hogy emlékeztessük magunkat a veled járt út biztonságára és csodáira; de te is látod, milyenek vagyunk: a legtöbb élményünk, szorongattatásból való szabadulásunk, gyógyulásunk, vigasztalásunk, mindig elég élelmünk és ruházkodásunk természetesnek vesszük, és sajnos gyakran azonnal elfelejtjük, hogy mindez tőled jövő kegyelem és ajándék. Ezért most csak szeretnénk csendben lenni előtted, és hálás szívünket mutatni neked. Nem beszélni, hanem szívdobbanásunkkal, egész létünkkel, életünkkel köszönni neked mindent!

Ámen.