A mennybemenetel ünnepe az üdvtörténeti ünnepek hamupipőkéje. Elhanyagolt, színét vesztett, árvácska, pedig különleges jelentősége van.

Kálvin szerint a mennybemenetel „a mi hitünk egyik legfőbb alaptétele”. Mivel a feltámadott Jézus Krisztus mennybe ment, és ül az Atya jobbján, ez kihat mindarra, amit az úrvacsorában gondolunk a Krisztussal való titokzatos közösségről és a Lélek munkálta személyes krisztusi jelenlétről. A mennybemenetel befolyásolja a Krisztus kettős természetéről szóló tanításunkat, azt is, hogy számunkra Jézus Krisztus az egyedüli közbenjáró az Atyánál, és a Szentlélek jelentősége is akkor érthető meg, ha a mennybemenetel üdvállomása nem törpül el, hiszen ez mindannak a kiteljesedése, ami a feltámadással elkezdődött. Ez az ünnep az egész Krisztus-esemény összegzése.

Fontosságát János evangélista egy mondatba sűrítve adja Jézus szájába: „Én pedig, ha felemeltetem a földről, magamhoz vonzok mindeneket.” (Jn 12,32) Három feszültséggel teli szó hordozza a mennybemenetel hangsúlyait.

Az első – a felemeltetés. Jézus már jóval korábban jelezte: fel fogok emeltetni a földről, és valóban, ez a tanítványok szeme láttára meg is történt. Először a keresztre emelték, aztán a sírjából a feltámadás léptette feljebb, majd jött a mennybemenetel. Pozitív töltetű kifejezés, jó irányt jelez. Emelkedő pályát, többre bízatást, elismerést. A dobogó legfelső fokára jutást, győzelmet, dicsőséget, trónfoglalást.

A mennybemenetel azt jelzi, hogy Isten elfogadta elégtételként Jézus Krisztus szenvedését, halálát és feltámadását az ember bűne miatt. Ezzel megtörtént a kiengesztelés, a megbocsátás. A Mennyei Atya nem megisteníti emberré lett Fiát, hiszen sosem veszítette el istenfiúságát, hanem jutalomból dicsőséggel koronázza meg, és felemeli maga mellé, az őt megillető helyre.

A második szó – a vonzás. Jézusnak egyszerűen olyan erős volt a vonzereje, hogy képes volt és ma is képes szembeszállni a bennünket lenyűgözni, megkörnyékezni akaró másfajta erőkkel. Amikor Jézussal kapcsolatba került valaki, akkor ott bilincsek hullottak le, akkor sorra ki tudtak szabadulni a pénz, a rosszaság, a szenvedélyek kötelékéből. Akik Jézusban hisznek, azokat magával ragadja az ő erőtere, és nem engedi ebből kiesni az övéit. Krisztus vonzásába kerülve tudunk kigyógyulni, kijózanodni és elhagyni bálványozott embereket, tárgyakat és tevékenységeket.