Jubilate!

(66. zsoltár, 1/b – 2. vers)

Még az a kicsinyke dudva is neked örvendez,

Uram, ahogy kibújik a földből.

És a veréb ott, a porban,

ahogy a szárnyával verdes,

szinte mosolyog rád,

aki megteremtetted.

És én is szeretnék így,

ilyen önkéntelenül,

kérdések nélkül csak örülni jelenlétednek

Zsoltárt zengeni rólad,

dicsőségedről,

de nem lerágott csontú kiszáradt szavakkal,

hanem a szívemben áramló

vér életritmusával mindhalálig,

és azon is túl.

Mindörökké!

Ámen.