Ha megmaradtok ti is a Fiúban és az Atyában… Jézus a szőlőtőke hasonlatával szemléltette, mit jelent benne maradni. Az ígéret pedig, amelyet ő maga adott nekünk, az örök élet: „Maradjatok énbennem, és én tibennetek. Ahogyan a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, ha nem marad a szőlőtőn, úgy ti sem, ha nem maradtok énbennem. Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: aki énbennem marad, és én őbenne, az terem sok gyümölcsöt, mert nélkülem semmit sem tudtok cselekedni. Ha valaki nem marad énbennem, kivetik, mint a lemetszett vesszőt, és megszárad; ezeket összegyűjtik, tűzre vetik és elégetik. Ha megmaradtok énbennem, és beszédeim megmaradnak tibennetek, akkor bármit akartok, kérjétek, és megadatik nektek. Az lesz az én Atyám dicsősége, hogy sok gyümölcsöt teremtek, és akkor a tanítványaim lesztek” (Jn 15,4–8).

Jézus nemcsak tanított róla, de példát is adott az igazi szeretetre, a mennyei Atyával való kapcsolata és az embervilágért tett legnagyobb szolgálata – szenvedése és engesztelő halála – mind a szereteten alapult. Ha befogadtuk mint Megváltónkat, akkor nekünk szól ez az Ige!

Az Ige tükröt tart elénk: milyen is a mi szeretetünk. Sokszor a szót is rosszul értjük, van, amit szeretetnek nevezünk, de nem az, csak valami torz formája. A sokat emlegetett pedofília szóban is benne van a szeretet, de valójában az ellentéte, az ösztönök kiélése gyermekeken. Anyák napjához közeledve az édesanyai szeretetet szoktuk felhozni példának. Victor János ezt is az általános kegyelem körébe sorolja: azokban is jelen van, akik még nem ismerik az üdvösséget.

Mindnyájan édesanyánknak köszönhetjük az életünket, de még inkább Istennek. Ha megéreztük az ő szeretetének mélységét és magasságát, betöltheti az életünket, és jut belőle mindenkinek körülöttünk.