Milyen testi és lelki igényeik vannak az autistáknak?

Ami a testieket illeti, formájukban nem különböznek neurotipikus fejlődésű (tipikusan fejlődő) társaiktól. Az egyik legnagyobb eltérés a szenzoros érzékenységük, mivel a különböző érzékszervi ingerekre – zajokra, szagokra, ízekre, érintésekre – eltérően reagálhatnak. Ezek a hatások feszültségkeltők, szorongatók lehetnek, és befolyásolják a mindennapjaikat: a tanuláson túl a barátkozást, az új helyzetekhez való alkalmazkodást, de akár a szobatisztaság kialakítását is megnehezíthetik – amiben egy igényeikhez igazodó környezet sokat tud segíteni. Lelki területen kifejezett igényük van a megértettségre, elfogadásra, empátiára, szeretetre – csakúgy, mint mindannyiunknak. Ők azonban a szeretetet, elfogadást sokszor jobban értékelik, mint egy átlagosan fejlődő gyermek; pontosan ezért egy-egy elfogadó, szerető tanár óriási változást tud hozni az életükbe, anélkül is, hogy behatóbban ismerné az autizmust. Ami még elmondható róluk: nagyon szeretik, ha nem nézik őket furcsának azért, mert másképp viselkednek, gondolkoznak, vagy más dolgok fontosak nekik.

Sokszor hallani, hogy az autisták nem szeretik, ha megérintik őket. Ez tényleg így van?

Nem igaz mindegyikükre. Az ilyen fajta előítéleteknek, például hogy egy autista nem alakít ki kapcsolatokat, kerüli a tekinteteket, az ellenkezője is igaz lehet. Vannak, akik nagyon jól felveszik a szemkontaktust, és olyanok is, akik már-már túlságosan is szeretnek barátkozni, csak éppen ügyetlennek tűnnek a környezetüknek az adott helyzetben. Szóval ahány ember, annyiféle megnyilvánulási formája van az autizmusnak.