Az ember kapcsolataiban teljes és azonos önmagával: kapcsolódásában Istenhez, társához és a környezetéhez. Így pillantjuk meg a Teremtés könyvének első két fejezetében az embert: testi, lelki, szellemi egészsége csak a kapcsolódásaiban értelmezhető.

Lehet a teljes harmóniát fokozni? A teremtéstörténet különös módon megváltozik a második fejezetben azon a ponton, ahol a férfi megpillantja a nőt. A szöveg és a stílus hirtelen megtörik, újszerűvé, izgatottá válik. A mondatok megtelnek feszültséggel, de nem pusztító, romboló erővel, hanem felemelővel, kiteljesítővel, szárnyalóval, a próza költészetté hevül: az ember felfedezi a szexualitás ajándékát. „Ez most már csontomból való csont, testemből való test. Asszonyember legyen a neve: mert férfiemberből vétetett. Ezért hagyja el a férfi apját és anyját, ragaszkodik feleségéhez, és ezért lesznek egy testté. Még mindketten meztelenek voltak: az ember és a felesége is, de nem szégyellték magukat.”